„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen”

„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen” címmel jelentetett meg cikket az atv.hu 2010. 05. 21-én.

http://atv.hu/cikk/20100521_satanista_fesztival_csilleberben_a_kereszteny_unnep_eloestejen

A cikk elolvasása után újfent a tipikus „a popkultúra nem érti meg az underground kultúrát” című kérdéssel találjuk szemben magunkat. Ha pedig éppen az underground kultúra egyik szélsőségével kapcsolatban kerülő elő a félreértés, akkor gyakori, hogy a pop vagy mainstream gondolkodás meg sem kívánja érteni azt.

Jelen esetben is tipikusan ezzel a példával találkozhatunk. Adott egy rétegzenekarokat felvonultató fesztivál és egy országos olvasottságú hírportál, melyen féligazságok és tények elferdítése olvasható az előbbivel kapcsolatban. Vegyük tételesen sorra, mik is ezek!

A cikk elsőrendű tézise, hogy a MetalFest Open Air Festival szervezői direkt pünkösd előestéjére tervezték a rendezvényt (sok gyakorló sátánista zenekart felsorakoztatva), hogy ezzel megszentségtelenítsék a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét. Ezzel el is követte a tények lehető legnagyobb mértékű elferdítését, hiszen a Németországban, Ausztriában, Svájcban, Csehországban és Magyarországon is megrendezett fesztivál május közepétől tartott az öt országban a hónap végéig, mindenféle az előbb említett célkitűzés nélkül. (Kiemelném a cikk íróinak azt a gyenge próbálkozását, hogy a zene.hu-ra hivatkozva igyekeznek úgy beállítani a szervezőket, mint megtévesztette volna őket a nyilatkozat közben. "A szervezők állításával némileg ellentmond az a cikk"... Hát könyörgöm, vagy én nem vagyok erős szövegértelmezésből, vagy akkora szarrágás ez már megint, amire a média világszerte képes, ha valami nagyot akar mondani... Köszönjük Emese - Wesz)

Természetesen a management munkájába nem láthatunk bele egy ilyen mértékű fesztivál esetében, azonban bizonyos, hogy a majdnem egy éves előkészületeket igénylő rendezvény és az öt ország szervezőségének közös döntése alapján kijelölt időpontok pusztán kényelmi és üzleti megfontolásból születtek meg, nem pedig vallásos izgatás címén.

Az időpont után nézzük a fellépők kritikáját. Megmásíthatatlan és tagadhatatlan tény, hogy a fellépő zenekarok között számosan találhatóak olyanok, akik valóban sátánistának vallják magukat. Semmiképpen nem kívánom őket e „bűn” alól feloldozni, azonban pár apróságot tisztáznunk kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Minden korban ismert a fennálló kulturális rend elleni lázadás eszménye, mely ellen lehet küzdeni, sokáig feladat is volt, ám modern, szabadságjogokkal rendelkező Európánkban nem üldözendőek (kivéve, persze ha mások testi és szellemi épségét veszélyeztetik, ebben az esetben pedig ez a hatóságok dolga). Keresztényként meg sem fordult a fejemben hasonló gondolat.

Ráadásul a sátánista zenekarok teoretikus hozzáállása gyakran igen szűk rétegeket mozgat meg eszmei szinten (az pedig „súlyos elmebetegek dolga”), az átlagos zenehallgató a zenével foglalkozik, mely mellett a szöveg csak másod- esetleg harmadlagos szempont. Az egyes kiemelt zenekarok sora ugyanígy rossz összeállítás, hiszen többségük nem sátánista a szó metal zenei értelmében. Többségük főként megalakulások korának trendjéhez igazodó (’80-as évek vége ’90-es évek eleje), fiatalos, meggondolatlan és kiforratlan koncepcióval operáló zenét játszott (Death Angel), azonban tetemes részük a későbbiekben ettől eltávolodott, vagy a tagság új zenekarban folyatatta, új mondanivalóval (pl.: DeathStars, mely bár valóban egy korai sátánista svéd zenekar – az említett Dissection - tagjait is tömöríti, hiba lenne múltjukkal azonosítani őket, a Vaderhez hasonlóan).

Tiszta Beszélgetéseink céljaihoz hűen őszintén fel kell háborodnom, a Twilight of the Gods Bathory Tribute zenekar sátánistaként való megbélyegzésén. Való igaz, hogy az anyazenekar kezdeti időszakában szintén az előbbiekben említett típusba tartozott (a meggondolatlan lázadó), azonban ahogy a cikkíró is írja, későbbiekben a viking metal ikonjává nőtte ki magát, mely szellemisége „csupán” a skandináv múlton való merengést részesítette előnyben. Ennek megfelelően az emlékzenekar csak és kizárólag olyan dalokat játszott (hihetetlen minőségben), melyek ezt a viking hangulatot hivatottak felidézni.

A kiemelt példák közül az USA-ból származó Deicide és a svéd Marduk azonban bizonyosan olyan zenekarok, melyek a „gyakorló sátánista” kategóriába sorolhatóak. De ezzel a felsorolás a vad (eszmei)szélsőségek szempontjából ki is merült. Főként, ha társítjuk hozzá azt is, hogy bár eszmeiségük valóban ilyen szélsőséges, színpadi előadásukban nyoma sincs mára már. A korai időszakokban hiába volt is, ha ma már nincs (a fesztiválon saját szememmel győződtem meg erről).

A fentiek fényébe illeszkedő hivatalos nyilatkozat (lásd az idézett cikkben: Cselőtei László) pedig mindezt alátámasztja. Az eszmei háttér természetesen minden művészet szempontjából fontos, azonban a metal zene végső célja nem feltétlenül ez a fajta iránymutatás. Megtalálható itt is, mint elem, azonban – hozzám hasonlóan – sok az eszmékkel egyet nem értő személy is található a rajongók között és a közönség soraiban – ezzel együtt mind jól szórakoztunk, keresztények, ateisták, szőke és fekete hajúak, nők és férfiak.

Bár talán sosem értesül soraimról a cikk szerzője – továbbá a témát sem merítettem még ki, (talán ki sem lehet, még születhetnek a témában cikkek) remélem erről is fogunk még vitatkozni, hogy a részletek is előkerüljenek – mindenképpen tanácsolnám neki a későbbiekben a professzionálisabb információgyűjtést és a tények mérlegelését ilyen horderejű hírek megírása előtt, hogy nehogy az idei MetalFest Open Air kapcsán vagy egy Sziget Fesztiválos metalkoncert esetében is erről legyen szó. (Az ihletért köszönet Pintér Zsófiának Gombára - Yohanan777)