Egy megértő állampolgár

Komolyan mondom, én tökre megértő vagyok. Én értem azt, hogy a 8 (20) évnyi lófaszkodás után most egy nagyon tökös kormány kellett. Azt is értem, hogy a mostani, ugyebár nagyon tökös (sütő, hiszen narancssárga) kormánynak köszönhetően persze jobb lesz, de ugye nem most, meg nem négy év múlva, hanem majd később. Mindegy, jó lesz, értsük meg! ("Meg kell csinálni!")

Én értem, hogy persze ők nagyon csinálják a dolgukat. Ők szerveznek, Viktor egész nyáron nem pihent, hanem a nyári szabadságon lévő miniszterekkel konzultált, nem is aludt szegény, annyira számolta, hova tegye a beszedett pénzeket. Nyilván csak a média hibája, hogy mi azt látjuk, hogy drága Audit vettek. Én értem, hogy a korábbi kormányok is sok pénzt költöttek erre meg arra. Most úgy tűnik ezek is, de ők arra meg erre! Meg a Szőcs Gézára (sokat eszik, vagy a borbély?). Én értem, hogy Magyar Bálint nem ért hozzá, meg senki, de azt nem értem, hogy most a Hoffmann Rózsi néni, vagy a Pokorni Zoli bácsi a hozzáértő!?

 Azt is értem, hogy persze kellett egy csomag, aminek levágták a buja szemöldökét, szakállt ragasztottak belőle és így Bokros-csomagból Széll Kálmán-terv lett. Meg persze megkoronáztuk a II. Széchenyi Programot is. Szóval érezzük, hogy jó, még csak a töltési szakasznál járunk, de azért készül az a bizonyos kolbászkerítés.

Meg értem, hogy ezekben a szünetekben, míg készül a sok-sok jólét, addig azért a népnek adni kell a cirkuszt. Mert tudják ám, hogy nem mindenki habzsolja az igen színvonalas tévéműsorokat, vannak, akiknek témát kell adni. Át kell nevezni! Meg új zászlózni kell! Sokkal jobb az új, mert az… nem régi! Igen!

De hogy nem beszélgetnek ezek… A Tarlós Pisti kitalál valamit az osztályban, azt véghez is viszik, de közben a hátsó padsor nem is tud róla… Most a szép új budapesti lobogót újra kell tervezni, pedig Pisti saját kezével, a kicsiny vonalzójával meg ceruzájával húzkodta a vonalat, erre a gonosz hátsó sor újratervezteti. Botrány! Egyébként ugye emellett Rákóczi-híd, Széll Kálmán-tér, Széchenyi István tér stb.

Nagyon jó, nagyon magyar!

 Csepeliként most én azon gondolkozom, hogy mi is új címert meg zászlót kaptunk ám! A címer nagyon szép! Nem giccses, dehogy! Én értem a művészi szellemet mögötte, meg a fehérló-mondát, meg III. Bélát is keresem benne. Szóval nyilván szép, persze! De a zászlónk nekünk is ilyen hadizászlós lett ám, amit a Pistike megtervezett. Most akkor mi van? Mi is újratervezzük? Pedig annyira jó! Ilyet persze a szoci önkormányzattól sose kaptunk, már érzem, hogy új szelek fújnak, hogy boldogabban alhatok el, hogy új címer és zászló magaslik becses XXI. kerületünk fölé.

Szóval értek mindent. Csak azt nem értem, hogy a parasztvakítást, az állandó mantrákat, az előző idők pocskondiázását miért nem váltja fel a következő: konkrétumok, eredmények, és a történelem helyett a jövő taglalása. Mert eddig semmivel se jobbak, mint az előző 20, sőt, inkább 80-90 év.

Persze, lehet, azoknak van igazuk, akik lekommunistáznak. Mert az mind balliberális és/vagy komcsi, aki nem ért egyet Velük. De ilyenkor meg azt kérdezem: bűn másképpen gondolkodni? Ha egyszerűbb nekik (mert az…), akkor higgyék csak, hogy kommunista vagyok, de akkor ne csodálkozzanak, ha én meg lefasisztázom. Körülbelül annyi a valóságalapja…

És a végére a pátosz (ez nagyon megy mostanság): egy szebb – és sajnos távoli – jövőért, előre (elmorzsoltam egy könnycseppet is)!

Az idiotizmus magasiskolája

Nem rég ismét szörnyű dolog történt a világban. Valaki megint bekattant, aminek ártatlan áldozatok fizették meg az árát. Ezúttal a turné helyszíne nem az USA, hanem Finnország után egy újabb Skandináv állam. Anders Behring Breivik nyilvánvalóan unhatta a jó norvég életet, amit tökéletesen mutat az ezervalahányszáz oldalas szösszenete, ami gyakorlatilag az ő személyes hitvallása, ha úgy tetszik, ars poeticája.

Szörnyű, ami ott történt, de vannak dolgok, amiket én furcsának tartok. Az elsőhöz kicsit furcsán kell nézni a világot: osszuk három részre, vegyük külön a keresztényeket (későbbi szinonimája: nyugati világ), muszlimokat és az egyéb vallásúakat! Az egyéb vallásúak most nem játszanak.

Forrás: Wikipédia

Tehát. Elterjedt az az igen nagy okosság, hogy bezzeg ha egy muszlim csinálja, akkor egyből megbélyegezzük az összes muzulmánt. Hát ez nagyon okos gondolat, de mikor szólt bele a keresztény világ, hogy saját hazájukba mit csinálnak? Maximum akkor, mikor a nyugati világ érdekeivel ütköztek az ott zajló események (2011-es arab forradalmak kiváló példa erre az egészre…). És azért valljuk be: az arabok teljesen más habitusú népek, mint a nyugatiak, ami persze nem is rosszabb és nem is jobb. Ugyanúgy egy spanyol is teljesen más, sokkal hevesebb, mint egy skandináv. Szóval a probléma ott kezdődik, ha egy muszlim a keresztény világban öldököl. Akkor felkapjuk a fejünket. Hát Breivik itt, a keresztény világban ölt, nem a muzulmánoknál, szóval azt hiszem ilyen szempontból badarság számon kérni a nyugaton, hogy akkor milyen jogon bélyegezzük meg a muszlimokat. Ha esetleg mondjuk Kabulban élte volna ki antikommunista hajlamait, akkor esetleg helyet adnék ezeknek a hangoknak, de mivel (aláhúzom sokszor) itt történt, a mi „világrészünkön”, ezért az ilyen okos emberek inkább maradjanak csendben vagy szedjenek hangyát.

A másik meg az, hogy valóban szörnyű, hogy 92 embernek meg kellett halnia. De őket már nem lehet megmenteni, nem úgy, mint a Kelet-Afrikában éhező közel 4 millió (!!!) embert. Az utóbbi idők egyik legszörnyűbb szárazsága pusztít arrafelé, nincs élelem, nem tudják maguknak megtermelni, az árak az egekben. Eközben a nyugati világ (USA, NATO, EU) a szomáliai kalózkodás ellen egy olyan rendszert dolgozott ki, melynek költségei gyakorlatilag teljes egészében fedeznék legalább a szomáliai éhezők és nyomorgók megsegítését. A pénzek elosztásában ismét az érdekek nyernek és nem a ráció, nem azok az emberek végzik az elosztást, akik értenek hozzá, és végképp nem azok kapják, akiknek valóban szükségük lenne rá…

Forrás: Kitekintő.hu

A végső következtetés talán egy szükségtelen összeesküvés-elmélet, mindenesetre érdekes, hogy nem csak itthon, nyugaton is hömpölyög ez a norvég-ügy, míg Kelet-Afrikáról alig csordogál némi információ. Mivel a „nagyok” érdeke nyilvánvalóan az, hogy ne legyen megoldása az afrikai helyzetnek, hiszen így többet lehet lenyúlni (ezt a rendszert mi, magyarok is kiválóan ismerjük: a zavarosban halászni mennyivel könnyebb!), ezért kapóra jön egy hibbant idióta, akinek a ténykedésével el lehet kendőzni a világ népei elől az emberiség valódi problémáit.

A Sziget Fesztivál és a „Hatvannégy trollmegye” esete – Meghekkelik a szigetet?

A Sziget Fesztivál lassacskán hivatalosan is a magyar Edward „Bear” Grylls lesz. Igyekeztek már kívülről és belülről is megtámadni, hiszen Tarlós „Újrakeresztelő” István több, mint 10 éve bombázza a szervezőket a magas zajszint miatt, valamint Dr. Derce Tamás, Újpest Fidesz-közeli polgármestere is próbálta a petrencés rúddal megmutatni Gerendainak, hogy hol is az atyaúristen. Ez igazából egyiknek sem sikerült, Gerendaiék mindig megoldották valahogy: metálsátor sziget közepébe, koncertek estére sátrakba stb. Aztán a „belülről jövő” attaknak nevezem, mikor Tarlós a Sziget homoszexuális-felvilágosítására kezdett fröcsögni. Igaz ugyan, hogy anno, mikor a Sziget kft. megegyezett az óbudai önkormányzattal, leírták, hogy nem lesz ilyen meleg-dolog, aztán mégis lett. De most azt nem teljesen értem, hogy ez miért is zavarta mindannyiunk Pista báját, ezért könnyen lehet, hogy csak azért támadta meg ezen a csapáson a Fesztivált, hogy egy újabb felületen lehessen cseszegetni őket. Nyilván csak konspirálok, de mégis, folyamatosan szemem előtt van a kép, ahogy bejön az egyik liblingje, lengetve a pápírost, hogy találtam valamit! És akkor Tarlós szeme felcsillan, átlagos pokerfészéből hirtelen egy mosoly villan… Félelmetes kép, senkinek se kívánom.

Na, de ne higgyük, hogy én akkora Sziget-fan vagyok, hogy szemet hunyok a mutyik meg minden felett. Végtelenül gusztustalan, hogy Tarlósig kellett várnunk, hogy végre valaki elég tökös legyen és pénzt kérjen a területhasználatért. Azért mekkora már! Itt egy Fesztivál, ami laikus szemmel pokolian nagy biznisz, jön a bevétel, mint a szemét, és semmit sem perkált évekig a fővárosnak. Jó, így se járt rosszul az ország és Budapest, de azért értjük, valahogy nem ugyanaz, hogy az embernek rendben kell tartania a kerítése melletti közterületet… És ez csak egy, bizonyára vannak még necces dolgok ezzel kapcsolatban, de most ezt hagyjuk.

Ugyanis amiért feltámad holtaiból a blog (mondjuk, na…), az az, hogy ismét be kellett, hogy lássam: a magyar egy zseniális nép. Gerendai valamiért csak tavasszal szokta lefoglalni a Hajógyári-szigetet, míg egy elmés magyar fogta, és már télen megtette ezt, mondván ő tüntetni szeretne a benzinárak ellen. De majd csak augusztusban, mert akkor már tuti meleg lesz, a benzinár tuti még fentebb lesz, értik. Nyilván nem a Sziget miatt! Kizárt! A problémám amúgy, hogy azért nem tudom írni a kiötlőről, hogy honfitársunk, mert míg mi ebben a Kismagyarországban élünk, ők a Hatvannégyesekhez tartoznak, ergo az ő hazájuk csak részben a mienk, és tudom is én, hogy most akkor az honfitárs vagy sem. Ez komoly dilemma amúgy. Szóval ez a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom lefoglalta a szigetet augusztus 1-től 20-áig minden napra 10 és 22 óra közé. Zseniális.

Elbeszélgettem a facebook-on keresztül az egyik illetékes elvtárssal, aki az egyik legaktívabb az esemény FB-oldalán (ja igen, nem mondtam? ilyenje is van). Nem akarom bántani, mert éppen hogy arról van szó, hogy értelmes ember. Sajnálom, nem szabad általánosítani, de amikor valaki ilyen trollokkal találkozik, önkénytelenül is idiótának nézi az összeset, akik vakon, zombiként mennek a baromságba. Szóval ez a bizonyos illető értelmes, kerek magyar mondatorka képes (végignézve ennek a bizonyos eseménynek az üzenőfalát ez nem általános…), sőt, gondolkodik, önálló gondolatai vannak (na ez az, ami igen ritka ezen az üzenőfalon azon oldal képviselői közül, például annak ellenére, hogy nem velük vagyok, nem vagyok kapásból zsidó! nagy szó!).

Csak hátha valaki nem tudná: volt nagyobb is országunk. Volt.

Igazából a lényeg, amire kíváncsi voltam, hogy ő, mint gondolkodó lény, érti-e, hogy nem a benzinárak ellen lesz tüntetés. És igen, tudja ám ő, hogy ez csak fedőszöveg (mint pl. MSZP-sek valójában „balliberális zsidó söpredék” az ő szótáruk szerint), és hogy ők a Gerendainak akarnak betenni. De ez egy „háború”, és mint minden háborúban, itt is lesznek „ártatlan áldozatok”, akiket ugyan sajnál, de ő „nem tehet róla”, mert ő az elmúlt évek „nemtörődöm politikája” miatt megy majd tüntetni. Hát szóval, kedves szigetelők, ti lesztek azok a névtelen áldozatok, akik segítetek megvívni ezt a csatát a hatvannégyeseknek. Szép szerep.

Akkor a végére engedtessék meg egy magánvélemény. Ha a főszervező valóban a „kalmárlelkű” (ez a kedvenc állandó jelzőm az üzenőfalról) Gerendainak akart volna betenni, ezzel fejbe vágni az elmúlt évek mutyijai miatt (bizonytani persze nem lehet), akkor én speciel a háza elé szerveztem volna tüntetést. Az is közterület, az autókat majd elengedjük, meg minden. Sütünk húst, esetleg bográcsozunk, kell egy sörcsap, jó MAGYAR sör, gyümölcsök meg bambi is, mégiscsak ifjúsági szervezet. De nem, nekik oda kellett, ahova azért nagy eséllyel a Sziget Fesztivált is tervezték. Adódik a kérdés tehát, hogy végül is miért kellett oda? Én akármelyik úton indulok el, mindig oda lyukadok ki, hogy azért, mert ez a kedves főszervező pénzt akar látni. Arra várnak (ez az üzenőfalról is kiderült amúgy), hogy tárgyaljon velük a Gerendai-párt. És ez is biznisz. Szerintem ez lesz a végső megoldás. Jegyárat nem kérhetnek tőlük, bemehetnek ingyér, de Gerendai sem hülye, bár az ilyen üres fenyegetőzései, hogy „jönnek majd a nemzetközi antifasiszták” és lesz dirr-durr csitt-csatt… Hát szóval ez nem érett gondolkodásra vall. Kézenfekvő választás: fizetni kell nekik, aztán menjenek a sunyiba, ha nincs ott a főszervező, úgyse tudnak mit csinálni.

Személy szerint nagyon jót nevetek a mai napig ezen a történeten. Bár, másik szemem sír a fesztiválozók miatt (akik az üzenőfalasok szerint egytől egyik drogos, iszákos, saját mocskában fetrengő szánalomkupac), hiszen ők meg bulizni akarnak. De végül is, amiért nem tudok egy legyintéssel elmenni a dolog mellet az az, hogy a Sziget azért ez egy nemzetközi fesztivál. Magyarország presztízsét még nem sikerült teljesen a földbe döngölni, de jól haladunk! Csak így tovább!

Gondolatok a cigányságról

Az elkövetkezendő írás egy videóra történő reflektálás. Először szeretném elmondani, hogy hogyan leletem rá. Egyik nap láttam, hogy egy olyan barátom tette ki facebook-ra, akiről tudom, hogy hajlandó akár szélsőségesen is gondolkodni vagy megnyilatkozni a cigányságról, én meg nem nagyon szeretem az olyan videókat, írásokat, képeket, amik inkább az érzelmekre hatva, gyakorlatilag kizárólag emocionálisan próbálják az embert behálózni és a mondandóját így beleszőni az ember agytekervényeibe. Mivel hajlamos vagyok az ilyen érzelmi-alapú dolgok túlreagálására, ezért – miután ezt felismertem –, eldöntöttem, hogy többet nem hagyom magam csőbe húzni. (A cikk végén két példavideót linkelek, ami szerintem sokak szemét fogja bántani, ám én mégis úgy vélem, hogy ezek mind-mind arra mennek rá, hogy az embert érzelmileg megfogják, és ilyen módon bizonyítsanak valamit. Persze ez egy nagyon régi fogás, hiszen emberek vagyunk és nem gépek, de szerintem az utóbbi időben ezzel egyes emberek gusztustalanul visszaéltek. A videókon kívül akár az @rc-kiállítás egyes plakátjait is hozhattam volna, vagy reklámokat, híreket stb. Azonban nem akarok most ezzel többet foglalkozni, mindenki a maga módján bírálja el és véleményezze magában ezeket a dolgokat!)

De miután azt vettem észre, hogy egyre több olyan barátom tette ki, akik kevésbé hajlamosabbak a szélsőséges gondolkodásra, úgy döntöttem megnézem, maximum kikapcsolom, ha kiveri a biztosítékot. Megnéztem, és leesett az állam. Majd egy kicsit kutattam a memóriám közt, és eszembe jutott: ismerem én Lakatos Attila nevét! A borsodi cigány vajda már legalább két éve rendszeresen nyilatkozik a cigányság problémáiról, integrációról és szerinte igenis létezik „cigánybűnözés”.

Ezt a kis történetet azért meséltem el, mert kitűnik, hogy én – és bizton állíthatom: többen vagyunk – már annyira immúnis vagyok ezekre az uszító és sokszor alaptalan megnyilvánulásokra, hogy ha nem látom másoknál, átsiklok ezen, és nem jövök rá újfent: nem mindenki gazember ezen a világon. Nehéz beismerés, mert az ember nem ezzel szembesül, szörnyű az a világ, ahol Julian Assang-t azért akarják eltüntetni, mert gyakorolja a sajtószabadságot… (Igen, direkt nem magyar példát hoztam: világméretű válságban vagyunk!)

Sokan megénekelték már országunk eljövendő halálát, melyeket változatos feltételekre és okokra vezettek vissza. Az egyik legégetőbb probléma a magyarság kisebbségbe kerülése. Sajnos nem ismerem a pontos adatokat, mivel igazából sehol se lehet pontos számokhoz hozzájutni. A felmérések is pontatlanok, hiszen sok cigány magyarnak vallja magát, rengeteg helyre el sem ér a népességszámlálás, ahol a cigányok még gyertyával világítanak és nyomorognak, ott valószínűleg nem kérdezősködnek Hugo Boss emberkék…

Így kénytelen vagyok a saját tapasztalataimra hagyatkozni. Úgy érzékelem, egyre több a cigány, és arányaiban ezt a magyarság nem tudja követni. Szóval ez egy reális probléma, ami rengeteg dolgot okoz, ezek közül csupán kettővel szeretnék foglalkozni.

Íme két bizonyíték: a többségében cigány lakosságú Alsószentmárton, és a többségében magyar lakosságú Budapest korfája

Az, hogy a fiatalság is válságban van, az is vitán felüli tény. De az elképesztő, hogy az amúgy is pökhendi és nemtörődöm generációban olyan elemek vannak, akik bármikor képesek megveretni a tanárt, ha megbuktatja vagy csak egy egyest ad. Nem nagyon hallottam olyanról, hogy magyar ment be megverni a tanárt.

De félek, hogy nemsokára elő fog fordulni. A társadalom „cigányosodik”. Csúnya kifejezés, nem akarom rasszista éllel alkalmazni, a fogalom alatt azt értem, hogy például az, hogy a köpködés, akár az utcán alapvetően cigány szokás volt. Manapság a fiatalok többsége köpköd. Ha lenne elég vér a pucámban, egyenként pofán vágnám őket, de úgy, hogy egy-két foga bánja. Gusztustalan szokás, a nyálat lenyelni szokás, de szegények képtelenek felfogni… Vagy a másik, mikor a mobilt bömböltetik. Ezt is szépen átvette a felnövő magyar fiatalság, amivel ki is vívták újabb elismerésemet (jó, ilyeneknek már szóltam, és majdnem meg is vertek miatta… nem vicc, azért, mert megkértem, hogy halkítsa le, nem is az, hogy kapcsolja ki, sőt, szépen kulturáltan, amire persze nem ilyen minőségű választ kaptam…).

Szóval úgy érzem, cigányosodik a társadalom, ezért el tudom képzelni, hogy nemsokára a magyar családapa is bejön az iskolába, hogy megüsse a tanárt, vagy magyar késeli meg a Patrióta Lokálban a következő MKB Veszprém-játékost vagy tudom is én…

A másik problémám a cigánybűnözés. Mindenki tudja, hogy van ilyen, létezik, és sajnos virágzik. Tapasztalataim szerint vannak bűncselekmények (vagy régen szabálysértések, hiszen a 20 ezer forint alatti lopás annak számított…), melyek egyértelműen, sőt, majdhogynem 100%-ban a cigányságra jellemző. Egy pár példa: kis értékű (bolti) lopás, késelés, garázdaság, csoportosan elkövetett bűntények (pl. Olaszliszka).

Nem állítom, hogy nincs a magyarokra jellemző bűnözés, azonban a többi országot is figyelembe véve, ahol a cigányság létszáma jellemzően alacsony, ezek a bűncselekmények a „hétköznapiak”. A másik pedig, amit mindkét fél ugyanúgy elkövet, ami közül a legaljasabb az erőszak, legyen az családon belüli vagy nemi erőszak.

Mocskos emberek tehát mindkét oldalon vannak. Ám ahol azt a bácsit akarják pellengérre állítani, aki árammal megölt egy cigányt, mert az lopni akart a kertjéből, az egy beteg társadalom. Ahol gyakorlatilag eltussolták az olaszliszkai gyilkosságot, ahol a veszprémi tragédia ügyében még mindig nincs ítélet. De ugyanígy: ahol szemet hunynak a futball huliganizmus fölött (mert tenni nem tesznek ellene, az biztos), ahol egy tragédia után (West Balkán) nevetséges határozatokat hoznak, ellenőriznek és nem tud az ember szórakozni például a Morrison’s 2-ben, mert várni kell, hogy lemehess a lenti termekbe, nehogy túl nagy legyen a létszám (ennek akkor lenne értelme, ha nem csak 1-2 hétig tartana ez a nagy hurrá-hangulat…).

Azt hiszem nyilvánvaló, hogy nem rasszista-indíttatású a gondolatom. Nem ítélem el a Magyar Gárdát, mert szükség van az önvédelemre, de büntetni csak a bíróságon lehet és nem ököllel. Lássa a cigányság, hogy van egy határ, ameddig elmehet. Szerintem már átlépték, és most vissza kéne szorítani ezt az egészet, mert nem állapot, hogy Budapest, egy európai főváros, a világ egyik legszebb városának bizonyos részein szabályosan félek, pedig azért az emberektől nem szokásom megijedni. Ezek a területek olyanok, hogy az ott lakók mondták, hogy őket csak azért nem bántják, mert ott laknak, valamint hogy mikor és hogyan menjek arra, mert máskor veszélyes lehet…

Szóval fel kell lépni, szigorúan, de nem erőszakosan. Ez tarthatatlan állapot, hosszú távon polgárháborúba fog fulladni és hullahegyekkel fog járni. Ezt Lakatos Attila és még sok más ember is így gondolja. Az izraeli megoldás se jó, ahol az „izraeli fallal” elkülönítik a palesztinokat, de a jelenlegi se megoldás. Nincs kommunikáció a cigányság és a magyarság között, a politika pedig kijátssza ezt a kártyát. Nekik jó, ha buta az ember, legyen az magyar vagy cigány. Legyen a lehető leghülyébb, ezért ne kényszerítsük rá az iskoláztatást. Ne mondjuk azt, hogy nem kap segélyt, családi pótlékot, bármit, ha megüti a tanárt, nem jár be a gyerek (Lakatos Attila gondolatai is). Tudom, vannak próbálkozások, de első kézből hallom, hogy nem nagy sikerrel.

Lakatos Attila

Én nem tudom, mi a megoldás. Sok lehetőség van, de nem tudom, melyik a legjobb, de hála az égnek nem is az én tisztem helyre rakni a dolgokat. Csakhogy akiknek feladata lenne, azok meg lapulnak, mint szar a fűben és nem foglalkoznak ezzel.

Lakatos Attila egy pionír a tengeren, aki meg merte ezt lépni. De sajnos egyedül van, és az évek alatt kevés eredményt tud tudtommal felmutatni. Ennek is lehetnek különböző okai, nem akarom bántani, mert legalább beszél, van kommunikáció. De a káoszban sajnos vannak olyan emberek, akik kitűnő horgászképességeik miatt nagyon, de nagyon élvezik ezt a helyzetet, hatalmas halakat fognak, meggazdagodnak. Nekik nem érdekük a változás. A fejétől bűzlik a hal, a cigánykérdés megoldásának első lépése a jellemzően magyarok alkotta vezetés törődése a kérdéssel, ha meg nem megy a mostaniaknak, akkor ki velük, jöjjön végre egy olyan, ami képes ezt a gyönyörű, apró, ezeréves, magyar országot kihúzni a csávából!

A videó:

Lakatos Attila beszéde

És az ígért videók:

Soproni sörreklám: Magyarország, én így szeretlek

Vásárolj magyar terméket-kampányvideó

Véges Végtelen

Rövid, inkább gondolatébresztő poszt következik. Egy hosszú magányos éjszaka kétségbeesett gondolatainak kivonata.

Véges vagy végtelen? Sehogy se jó. Folyamatosan a lét ezen kettősségével küzdünk mindannyian. Próbáltam végiggondolni (mindenféle filozófiai hagyományt kizárva a gondolkodásból), hogy képes-e az ember bármelyiket is maradéktalanul felfogni? Képes-e az ember bármelyikkel maradéktalanul megelégedni?

Úgy tűnik, hogy nem.

Tegyük fel, hogy az élet, a világ, bármi véges. Rendben, a felszínen megértettük. A berendezések elromlanak, végük lesz, nem használhatóak tovább, veszünk másikat. Oké. Na de az emberi élet: véges. Meg kell halni. Az ateisták szerint ezzel vége is az életnek. És ekkor sikít az elme: mit jelent az, hogy vége? Képes lenne bárki is elképzelni, milyen az, amikor vége? Villany leó és annyi? Tehát az élet ebben az értelemben értelmetlen? Lehetséges ez? Nem tudom felfogni.

Az élet minden része folyamatok sora, mely kezdődik és véget ér. De teljesen sosem kezdődik el és sosincs vége. Egymásba kapcsolódnak és folytatódik a sor. Örökké? Mi az, hogy végtelen? Azt mondják, a világegyetem végtelen, és egyre tágul. De hova? A végtelen egy újabb olyan gondolat, amit ha fel próbálunk fogni, beleroppan az elménk. Félek is eljátszani ezekkel a gondolatokkal.

Széteső és összeszedetlennek tűnő gondolataimból is látszik, hogy a végső kérdésekkel foglalkozni rettentő nehéz (bocsássátok meg a formátlanságot). És senki ne mondja nekem, hogy ez és ez a filozófus, tudós, teológus, akárki foglalkozik ezzel, mert úgysem találnak választ. A teológusok sem. Isten végtelensége talán a legfelfoghatatlanabb. Ha szembenéznék Vele talán bele is halnék. Ezért jó, hogy senki nem láthatja Őt a fizikai életben.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem kíváncsi a végső kérdésekre kapható válaszokra. Azt válaszoltam neki, hogy én igen. És ezt fenntartom, bár rettegek ezektől a válaszoktól. Ha igazam van abban, amire gondolok (és itt nem írtam le) akkor azért, ha nincs igazam, akkor azért.

Lehet, hogy mindaz, amit az előbb elmondtam másoknak nem félelmetes, és nem fáj. Akkor bennem van a hiba. Titeket érdekelnek a válaszok? Vannak ilyen kérdéseitek?

MR2-Petőfi: A Párkák kezében

A most következendő szöveg politikamentes. Nem célom (ezúttal) behozni, kizárólag olyan értelemben, hogy megkérdezek majd a végén egy s mást.

Ezúttal tehát a hipersebességgel népszerűvé vált MR2-Petőfi Rádió sorsáról lesz szó. Nyilván elfogult lesz az írás, objektivitásra nem is törekszem, a saját hasfájásomat igyekszem kifejteni.

 A forrásokat lásd a cikk végén, de kiemelném a legfontosabbat: ez Pál Zsombor írása (Csengettek az MR2-nek: Tervek a rádióval) az Antagon Blogon (olyanok írnak ide cikket, akik valamiért nem szerepelnek a közmédiában):

http://antagon.blog.hu/2010/10/18/csengettek_az_mr2_nek_tervek_a_radioval?fullcommentlist=1#comments

A Magyar Rádió története a két világháború között kezdődik, de igazából az 1948-as kommunista fordulat után indult be. Ekkor jelent meg a „Kossuth” és „Petőfi” a „Budapest 1” és „Budapest 2” elnevezések helyett. A rádió a korszak szócsöve volt, fontosságát mutatja, hogy 1956 októberében itt történt az első fegyveres összecsapás. Az ötvenes években a televíziós ággal egészült ki, hogy aztán majdnem húsz év múlva szétváljanak. A nyolcvanas években az immár szólóban nyomuló Rádió sokak szerint tevőlegesen hozzájárult a szólásszabadság és így a rendszerváltozás fuvallatának széllé alakításához (azért mégsem volt ez annyira elsöprő…).

És akkor körülbelül megérkezünk napjaink problémájához: az, hogy ki(k) a Magyar Rádió elnöke, elnöksége, ún. „szakértői”, „szerkesztői” még 2011-ben is a politikai küzdelmek csataterén dől el. A helyzetet szomorítja, hogy nem a szakértelem vagy tehetség (ettől is plafonra mászok: sokszor többet ér a papír, mint a tehetség… ez nonszensz), hanem a politikai beállítottság vagy állásfoglalás volt a döntő.

A lagymatag, (állítólag) „közszolgálati” rádió (mely a hatvanas években kísérleti, majd a hetvenes években állandó jelleggel kiegészült a Bartók Rádióval) 2007 nyarán Such György nevéhez kötődően gyökeres változáson estek át. A nyári változtatásoknak sok alkalmazott áldozatul esett, ami alapvetően szomorú – de az eredményt tekintve szerintem megérte. Ezen kívül rengeteg más műsort megszüntetett, amik állítólag igen népszerűek voltak. Én személy szerint ezt megkérdőjelezném, avagy átfogalmaznám: pl. nem tudom elképzelni, hogy a „Szabó család” olyan népszerű lehetett, mint mondjuk amilyen a „Kultúrfitnesz” lett.

Ebből a példából ki is tűnik, hogy a legnagyobb változáson a 2-es rádió esett át. Az új névstruktúra (ami persze az új szlogencsomaggal együtt mindegyikre jellemző volt: MR1-Kossuth, A szavak ereje; MR2-Petőfi, Nagyon zene; MR3-Bartók, A klasszikus zene rádiója) mellett konkrét célcsoportot is választottak: a fiatalságot keresték meg. A tizen-, huszon-, de még a harmincas kategória is szívesen hallgatta, sőt, szüleim is, akik 1960-ban, illetve 1964-ben születtek! Akivel beszéltem erről (még 2008-2009-ben elsősorban, amikor én is rendszeres hallgatója lettem) a családban (unokatestvértől nagybácsiig) senki se hiányolta a régit, és örült az újnak.

Én nem hinném, hogy ez csak az újdonság varázsa volt. Mikor 2009-ben az első komoly támadást intézték az új struktúra ellen (az ORTT perelte be a Rádiót, mondván a Petőfin kevés a közszolgálati adás – igaz, ami igaz: a fiatal magyar tehetségek és a mainstream nyugati kedvencek, valamint nehezen megtalálható egyéb zenék kerültek a választékba). A sikertelen támadás kicsit kaotikussá vált (nem volt teljesen egyértelmű, mi a baja az ORTT-nek, nem lehetett tudni, hogy ez egyáltalán a hatásköre sem, és az sem volt teljesen világos, miért mentette fel a bíróság a Rádiót), de akkora megmozdulást keltett a magyar média ezen kicsiny berkein belül, hogy közvélemény-kutatások hegyei nőttek ki. Egyet idézek: a Forsense kutatásaiból kiderült, hogy 2500 megkérdezett közül a 14-30 év közöttiek 88%-a, de még az 50 év felettiek 77%-a is támogatta a profilváltást (már 2 éve ez van, újdonság varázsáról szerintem már szó sem lehet). Általában üdvözölték az új irányt, és ekkor lett sokak számára egyértelmű: egy új zenei, és már majdnem kereskedelmi rádió nőtt ki.

És akkor az én kritikám. Igaz, hogy a Magyar Rádió istállóján belül minimum necces egy konkrétan kereskedelmivé fajuló rádiót létrehozni. Ámde, tudtommal nincs olyan ország, ahol az ún. közszolgálati média az államtól ennyire keveset kap és nem reklámoz ilyen mértékben (ld. BBC). Más kérdés, hogy Magyarországon nincs közszolgálati média, egyszerűen a politikai játszmák már említett csataterén egy-egy parasztot jelentenek csak, igaz színesebb fajtát, hogy a nép elé vetve jól eltereljék a figyelmet. Azonban a kínált zenei irányvonal, a műsorok és azok színvonala sok esetben megüti egy régóta működő rádió színvonalát (pl. Rádió 1). A már említett Kultúrfitnesz nekem is személyes kedvencem, ez egész egyszerűen egyedülálló műsort szolgáltat, amit érdemes lenne más rádióknak is lemásolni (de pl. az Akusztikot is említhetném). A legnagyobb problémám az volt mindig is a Petőfivel, hogy a merítés ellenére mégis kicsi maradt a kínálat. Az egy idő után unalmassá válok zenéket a műsorok sem dobták fel, így én lassan fél éve elpártoltam az MR2-től. De ettől még szívemen viselem, mert egy kiváló kezdeményezésnek és Such György szakértelmének tulajdonítom. Ilyen emberekre igenis szükség van a magyar médiában, aminek színvonala olyan szinten a béke hátsója körül leng, hogy sokan már érezzük a fingszagot…

2010-ben egyértelműen új időszámítás kezdődött. Az új kormány ismét megreformálná a magyar médiát. Nem tudni, mi lesz például a Petőfivel. Egyes hangok szerint visszaáll a Szabó családos, lagymatag Petőfi. Ez esetben szinte 100%, hogy a megtöbbszöröződött hallgatottság – aminek köszönhetően jöttek a reklámok, jött a pénz – elpárolog. A kultikussá, a magyar alternatív, majd mainstream irányvonal alapvető rádiójának eltűnése ezeken felül további következményekkel járhat: a kulturális, vagy ha úgy tetszik „beszélős” műsorok nagyon sokat adtak nekem is. A jövő fiatalsága így is legalább problémás, szükség van egy ilyen, irányt adó és értéket képviselő rádióra.

A Fidesz (Orbán) ötletével egyet értek: tűnjenek el a Mónikasók meg Joshibaratok a képernyőről az olyan „celebekkel” együtt, mint Győzike, Kiszel Tünci, meg Pákó és még sajnos lehetne sorolni. De (s most jön a beígért kérdés) miért kell a politikának a lehető legtöbb helyen ujjlenyomatot hagyni, és miért nem tudják egyes politikusok elfogadni, hogy az ő elképzelésükkel (szöges?) ellentétben álló elgondolás is sikeres lehet?

NB Gyorsan megjegyzem: én addig nem hiszek, míg nem látom. Szóval majd akkor hiszem el, hogy véget vetnek ennek a sikertörténetnek, ha a lassan fél éves vívódás a végéhez ér. Egyelőre részeredmények sincsenek (én nem találtam még elrejtve sem), én bízok benne, hogy megmarad!

További források:

A történeti részek szempontjából a Wikipédia adott hathatós segítséget

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_R%C3%A1di%C3%B3#T.C3.B6rt.C3.A9nete

http://hu.wikipedia.org/wiki/MR1-Kossuth_R%C3%A1di%C3%B3#T.C3.B6rt.C3.A9nete

http://hu.wikipedia.org/wiki/MR2#A_r.C3.A1di.C3.B3_r.C3.B6vid_t.C3.B6rt.C3.A9nete http://hu.wikipedia.org/wiki/MR3-Bart%C3%B3k_R%C3%A1di%C3%B3#T.C3.B6rt.C3.A9nete

 Az ORTT-Magyar Rádió bokszmeccsről

http://www.origo.hu/itthon/20071019-ortt-a-petofi-radio-nem-teljesiti-kozszolgalati-kotelezettsegeit.html

 A közvélemény-kutatás forrása

http://index.hu/kultur/media/2009/03/20/szukseg_van_az_uj_petofire_

 

Egyéb olvasnivalók:

http://hetivalasz.hu/itthon/tavozik-posztjarol-a-magyar-radio-elnoke-es-vezetese-31016/

http://quart.hu/cikk.php?id=5560

http://hvg.hu/itthon/20101123_ujhelyi_valtozas_petofi#rss

http://nol.hu/belfold/nem_kussolunk_-_szimpatiatuntetes_az_mr2_mellett_

A szkeptikus: a bibliai tíz csapás - újragondolva

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az itt következők egy új irányú érdeklődésemnek az előfutára. Gondolataim alapja a National Geographic Channel „A bibliai tíz csapás” című műsora volt. Aki ismeri a csatornát, tudhatja, hogy tudományossága sokszor megkérdőjelezhető, azonban utána olvastam az általam megbízhatónak ítélt szerzőknél (elsősorban Kákosy, Shaw, Finkelstein), így alátámasztva érzem nagyjából az elkövetkezőket.

 A Biblia Exodus (Kivonulás Könyve) fejezetében egy olyan eseményt örökít meg, ami az emberiség történelmében ilyen rövid idő alatt ilyen formában még sosem történt meg. Kérdés, egyáltalán megtörtént-e. A régészet nem támasztják alá. De az elképzelések szerint lehet, hogy a sémi eredetű (akárcsak a zsidók) hükszószok emlékezetét módosították, akik a XVIII. dinasztia kezdetén (Kr. e. 16. század közepe) valóban tömegesen hagyták el a korábban kb. 200 évig általuk uralt Alsó-Egyiptomot. Azonban az, hogy az uralkodókból rabszolgákat csinálnak (hiszen a rabsorban szenvedő zsidók vonulnak ki), az azért túlságosan radikális lépésnek tűnik.

 Az Exodus néven nevez két egyiptomi várost, nevezetesen Pitomot és Ramszeszt. A kutatók nagy többsége úgy véli – az egyszerűség kedvéért magam is maradok ennél –, hogy ez együtt olvasandó, így pedig megkapjuk Per-Ramszeszt, a II. Ramszesz által épített szupermodern települést. Ekkor jön elő a kronológiai probléma: a Biblia szerint a Kivonulás a salamoni templom építése előtt 480 évvel történt. Ezúttal ezt szimplán elvetem: a városon kívül azért is, mert ez pont 12 generáció, a Biblián belül pedig a „12” akár átvitt értelemmel is rendelkezhet, ráadásul a három többszöröse, ami az ókori Közel-Kelet egyik „kulcsszáma”.

 Tehát: feltételeztük, hogy a Kivonulás megtörtént, de nem akkor, amikor a Biblia mondja (Kr. e. 15. század közepe, kb. III. Thotmesz ideje, ekkor egyszerűen kizárt).

Elérkeztünk írásom szorosabb tárgyához. Az Exodust megelőzi Isten tíz csapása. Gyorsan leszögezem: elkötelezett híve vagyok annak, hogy az ember az ún. „megmagyarázhatatlan” események 99%-át képes tudományosan igazolni, tehát nem belemagyarázni, hanem bebizonyítani, hogy igenis, előfordulhat. Ebből kitalálható, mi a célom: bebizonyítani, hogy van alapja a tíz csapásnak, és egyúttal további gondolkodásra ösztönözni a Kedves Olvasót.

Az első csapás a Nílus vizének vérré változása. Nem nagy titok: létezik egy Planktotrix Oscillatoria Rubescens nevű kis élőlény. Ez a mérgező cianobaktérium mikor nagy arányban pusztul el, élőhelyét, azaz a tápanyagban gazdag édesvizet vörösre festi. Nagyarányú pusztulást pedig a biológia szabályai szerint nagyarányú elszaporodás előz meg: a sok kis élőlény jelentősen lecsökkenti a víz oxigéntartalmát, ami végzetes láncreakciót indít el.

 A következő csapás a békák inváziója. A brekikről tudni kell, hogy ebihal állapotban, mikor valami környezeti sokk éri (pl. a szárazság, vagy – ki nem találja az Olvasó – a lecsökkent oxigénszint) a pajzsmirigye gyorsabb fokozatra kapcsol, és a békává válás folyamata radikálisan felgyorsul: akár fele annyi idő alatt megnőnek. A planktotrix elszaporodásával ezzel igazolva látszik ez a csapás is.

 A harmadik „áldás” a tetvek. Ezt bátran összeköthetjük a negyedikkel is, mikor mindenféle kártékony rovarok támadnak, hiszen mindkettőre kitűnő magyarázat a természetes ellenségek eltűnése.

 Az ötödik csapás az állatok megbetegedése. Tudjuk, hogy a rovarok rengeteg betegséget hordoznak, azaz még mindig a planktotrix által gerjesztett biológiai láncreakcióban járunk. A hatodik vész, az emberek megbetegedése pedig minden gond nélkül magyarázható azzal, amit napjainkban is meg lehet figyelni: az állatokról a betegség nagyon könnyen képes az emberre átterjedni.

 Az első hat csapást tehát egy láncként felírható. Az alapvető probléma itt az időtartam: csak a plantotrix elszaporodásához 2-3 hét kell! De, ha elfogadjuk, hogy ez így történt akkor előfordulhat, hogy azzal találkozunk, amivel az ókori Közel-Keleten nem egy alkalommal: az eseményeket összesűrítették.

 A láncreakció elindítóját megvizsgálva (sztalagmitokat szemügyre véve) egyértelműen kiderül, hogy a Deltában Kr. e. 13. században a kedvező éghajlatról (sok eső, így virágzás) szárazabbra fordult, aminek köszönhetően a Nílus egyes ágai leálltak. Így az a pelusiumi ág, amiben Per-Ramszesz található! Azaz az éghajlat is alátámasztani látszik a Kivonulás időpontját, helyszínét és biológiai okát – ettől még mindig nem vehető készpénznek, hiszen még mindig vannak ellene szóló érvek…

De térjük vissza a csapásokra!

 A hetedik és nyolcadik ismét egy láncra fűzhető. A Bibliában leírt jégeső akkor fordulhat elő, ha a levegőben a lehullni kívánó esőcseppek miközben jéggé formálódnak, a légkör különböző „koszait” (pl. akár vulkáni hamu) összeszedik, majd újabb esőcsepp forr hozzá és így tovább, okozva hatalmas károkat, akár emberéleteket is követelve.

 A sáskák (nyolcadik csapás) igen érdekes élőlények. Nagyon kedvelik az esős-nedves időt. Ekkor lepetéznek, hiszen joggal feltételezik, az utódok gazdag táplálékhoz juthatnak. Akár 40 kilométert képesek utazni, ha érzékelik, hogy egy alacsony nyomású környezet található valahol. Márpedig egy kiadós jégeső után ez történik. A sáska-csapás nem csak a Bibliából ismert, a növénytermesztők egyik legrosszabb rémálma: az állatka testének tömegével megegyező mennyiségű táplálékot zabál egy nap alatt, és mivel igen szapora állat, ezért egy egész sáska-kolónia akár az egész évi termést is el képes pusztítani.

 A kilencedik és tízedik annyira elrugaszkodott és valószínűtlen, hogy csak a precizitás kedvéért vázolom.

  A háromnapos sötétséget okozhatta egy sivatagi homokvihar is. A műsor nagy részében azonban azt hirdeti, hogy az eseményt a Santorini-szigeten található Théra-vulkán kitörése okozta (ugyanúgy, mint a hatalmas jégesőt is), azonban már egy ideje tudható (ahogy az utolsó harmadban maguk is felfedik), hogy ez az esemény jóval a feltételezett (13. század) és bibliai (15. század) Kivonulás előtt történt: Kr. e. 1625 környékén. Mellesleg az, hogy a Théra érintette Egyiptomot az egyértelmű: egy Avariszban talált réteg egyértelműen a vulkán kémiai „ujjlenyomatát” tartalmazza.

 A tízedik az elsőszülöttek halála. Egy kósza feltételezés a filmből: mivel kevés a táplálék (sáskák, jégeső) elővették a raktárba pakolt élelmiszert, amit azonban megfertőzött a magas páratartalom és rovarok kiválasztása által okozott trichtotecán, azaz penészgomba. A raktár-kajából a szokás szerint az elsőszülöttek kaptak elsőként, így ők betegedtek meg. Azért ez igen gyenge magyarázat…

 Végül úgy zárják, ahogy ilyenkor szokták: amit nem tudnak megmagyarázni, betudják egy toposznak. Ez megint karcsú a kezdeti lendület után, mindazonáltal ezért a gyengus lezárásért talán nem érdemes elvetni az első nyolc vész tudományos magyarázatát.

A levonható következtetések:

1. A Bibliát nem történelemkönyvnek szánták. Amit leírtak benne, nagy része nagy valószínűséggel megtörtént, azonban nem feltétlenül úgy, ahogy benne foglaltatik. A cél egy morális-erkölcsi útmutatás volt, amelynek fontos részét képezi a zsidó nép eredetének bemutatása, illetve a kereszténység (egyik?) legnagyobb személyiségének, Jézus életének a leírása.

2. A Bibliát két módon lehet olvasni, amik közt persze lehetnek átfedések. Vagy hívőként, mikor nem érdekel, hogy mi a valóságalapja a történetnek, vagy tudományos igényű olvasóként, mikor jobban érdekel az a bizonyos valóságalap.

De ne felejtsük el! Még mindig ott van az az 1%, amit nem képes az ember tudományosan megválaszolni! Ki tudja… vannak még csodák!?



A filmek:
http://port.hu/a_bibliai_tiz_csapas:_az_elso_katasztrofak/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=109217&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2
http://port.hu/a_bibliai_tiz_csapas:_vegso_kinok/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=109218&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen”

„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen” címmel jelentetett meg cikket az atv.hu 2010. 05. 21-én.

http://atv.hu/cikk/20100521_satanista_fesztival_csilleberben_a_kereszteny_unnep_eloestejen

A cikk elolvasása után újfent a tipikus „a popkultúra nem érti meg az underground kultúrát” című kérdéssel találjuk szemben magunkat. Ha pedig éppen az underground kultúra egyik szélsőségével kapcsolatban kerülő elő a félreértés, akkor gyakori, hogy a pop vagy mainstream gondolkodás meg sem kívánja érteni azt.

Jelen esetben is tipikusan ezzel a példával találkozhatunk. Adott egy rétegzenekarokat felvonultató fesztivál és egy országos olvasottságú hírportál, melyen féligazságok és tények elferdítése olvasható az előbbivel kapcsolatban. Vegyük tételesen sorra, mik is ezek!

A cikk elsőrendű tézise, hogy a MetalFest Open Air Festival szervezői direkt pünkösd előestéjére tervezték a rendezvényt (sok gyakorló sátánista zenekart felsorakoztatva), hogy ezzel megszentségtelenítsék a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét. Ezzel el is követte a tények lehető legnagyobb mértékű elferdítését, hiszen a Németországban, Ausztriában, Svájcban, Csehországban és Magyarországon is megrendezett fesztivál május közepétől tartott az öt országban a hónap végéig, mindenféle az előbb említett célkitűzés nélkül. (Kiemelném a cikk íróinak azt a gyenge próbálkozását, hogy a zene.hu-ra hivatkozva igyekeznek úgy beállítani a szervezőket, mint megtévesztette volna őket a nyilatkozat közben. "A szervezők állításával némileg ellentmond az a cikk"... Hát könyörgöm, vagy én nem vagyok erős szövegértelmezésből, vagy akkora szarrágás ez már megint, amire a média világszerte képes, ha valami nagyot akar mondani... Köszönjük Emese - Wesz)

Természetesen a management munkájába nem láthatunk bele egy ilyen mértékű fesztivál esetében, azonban bizonyos, hogy a majdnem egy éves előkészületeket igénylő rendezvény és az öt ország szervezőségének közös döntése alapján kijelölt időpontok pusztán kényelmi és üzleti megfontolásból születtek meg, nem pedig vallásos izgatás címén.

Az időpont után nézzük a fellépők kritikáját. Megmásíthatatlan és tagadhatatlan tény, hogy a fellépő zenekarok között számosan találhatóak olyanok, akik valóban sátánistának vallják magukat. Semmiképpen nem kívánom őket e „bűn” alól feloldozni, azonban pár apróságot tisztáznunk kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Minden korban ismert a fennálló kulturális rend elleni lázadás eszménye, mely ellen lehet küzdeni, sokáig feladat is volt, ám modern, szabadságjogokkal rendelkező Európánkban nem üldözendőek (kivéve, persze ha mások testi és szellemi épségét veszélyeztetik, ebben az esetben pedig ez a hatóságok dolga). Keresztényként meg sem fordult a fejemben hasonló gondolat.

Ráadásul a sátánista zenekarok teoretikus hozzáállása gyakran igen szűk rétegeket mozgat meg eszmei szinten (az pedig „súlyos elmebetegek dolga”), az átlagos zenehallgató a zenével foglalkozik, mely mellett a szöveg csak másod- esetleg harmadlagos szempont. Az egyes kiemelt zenekarok sora ugyanígy rossz összeállítás, hiszen többségük nem sátánista a szó metal zenei értelmében. Többségük főként megalakulások korának trendjéhez igazodó (’80-as évek vége ’90-es évek eleje), fiatalos, meggondolatlan és kiforratlan koncepcióval operáló zenét játszott (Death Angel), azonban tetemes részük a későbbiekben ettől eltávolodott, vagy a tagság új zenekarban folyatatta, új mondanivalóval (pl.: DeathStars, mely bár valóban egy korai sátánista svéd zenekar – az említett Dissection - tagjait is tömöríti, hiba lenne múltjukkal azonosítani őket, a Vaderhez hasonlóan).

Tiszta Beszélgetéseink céljaihoz hűen őszintén fel kell háborodnom, a Twilight of the Gods Bathory Tribute zenekar sátánistaként való megbélyegzésén. Való igaz, hogy az anyazenekar kezdeti időszakában szintén az előbbiekben említett típusba tartozott (a meggondolatlan lázadó), azonban ahogy a cikkíró is írja, későbbiekben a viking metal ikonjává nőtte ki magát, mely szellemisége „csupán” a skandináv múlton való merengést részesítette előnyben. Ennek megfelelően az emlékzenekar csak és kizárólag olyan dalokat játszott (hihetetlen minőségben), melyek ezt a viking hangulatot hivatottak felidézni.

A kiemelt példák közül az USA-ból származó Deicide és a svéd Marduk azonban bizonyosan olyan zenekarok, melyek a „gyakorló sátánista” kategóriába sorolhatóak. De ezzel a felsorolás a vad (eszmei)szélsőségek szempontjából ki is merült. Főként, ha társítjuk hozzá azt is, hogy bár eszmeiségük valóban ilyen szélsőséges, színpadi előadásukban nyoma sincs mára már. A korai időszakokban hiába volt is, ha ma már nincs (a fesztiválon saját szememmel győződtem meg erről).

A fentiek fényébe illeszkedő hivatalos nyilatkozat (lásd az idézett cikkben: Cselőtei László) pedig mindezt alátámasztja. Az eszmei háttér természetesen minden művészet szempontjából fontos, azonban a metal zene végső célja nem feltétlenül ez a fajta iránymutatás. Megtalálható itt is, mint elem, azonban – hozzám hasonlóan – sok az eszmékkel egyet nem értő személy is található a rajongók között és a közönség soraiban – ezzel együtt mind jól szórakoztunk, keresztények, ateisták, szőke és fekete hajúak, nők és férfiak.

Bár talán sosem értesül soraimról a cikk szerzője – továbbá a témát sem merítettem még ki, (talán ki sem lehet, még születhetnek a témában cikkek) remélem erről is fogunk még vitatkozni, hogy a részletek is előkerüljenek – mindenképpen tanácsolnám neki a későbbiekben a professzionálisabb információgyűjtést és a tények mérlegelését ilyen horderejű hírek megírása előtt, hogy nehogy az idei MetalFest Open Air kapcsán vagy egy Sziget Fesztiválos metalkoncert esetében is erről legyen szó. (Az ihletért köszönet Pintér Zsófiának Gombára - Yohanan777)