2011. január 31., hétfő

Véges Végtelen

Rövid, inkább gondolatébresztő poszt következik. Egy hosszú magányos éjszaka kétségbeesett gondolatainak kivonata.

Véges vagy végtelen? Sehogy se jó. Folyamatosan a lét ezen kettősségével küzdünk mindannyian. Próbáltam végiggondolni (mindenféle filozófiai hagyományt kizárva a gondolkodásból), hogy képes-e az ember bármelyiket is maradéktalanul felfogni? Képes-e az ember bármelyikkel maradéktalanul megelégedni?

Úgy tűnik, hogy nem.

Tegyük fel, hogy az élet, a világ, bármi véges. Rendben, a felszínen megértettük. A berendezések elromlanak, végük lesz, nem használhatóak tovább, veszünk másikat. Oké. Na de az emberi élet: véges. Meg kell halni. Az ateisták szerint ezzel vége is az életnek. És ekkor sikít az elme: mit jelent az, hogy vége? Képes lenne bárki is elképzelni, milyen az, amikor vége? Villany leó és annyi? Tehát az élet ebben az értelemben értelmetlen? Lehetséges ez? Nem tudom felfogni.

Az élet minden része folyamatok sora, mely kezdődik és véget ér. De teljesen sosem kezdődik el és sosincs vége. Egymásba kapcsolódnak és folytatódik a sor. Örökké? Mi az, hogy végtelen? Azt mondják, a világegyetem végtelen, és egyre tágul. De hova? A végtelen egy újabb olyan gondolat, amit ha fel próbálunk fogni, beleroppan az elménk. Félek is eljátszani ezekkel a gondolatokkal.

Széteső és összeszedetlennek tűnő gondolataimból is látszik, hogy a végső kérdésekkel foglalkozni rettentő nehéz (bocsássátok meg a formátlanságot). És senki ne mondja nekem, hogy ez és ez a filozófus, tudós, teológus, akárki foglalkozik ezzel, mert úgysem találnak választ. A teológusok sem. Isten végtelensége talán a legfelfoghatatlanabb. Ha szembenéznék Vele talán bele is halnék. Ezért jó, hogy senki nem láthatja Őt a fizikai életben.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem kíváncsi a végső kérdésekre kapható válaszokra. Azt válaszoltam neki, hogy én igen. És ezt fenntartom, bár rettegek ezektől a válaszoktól. Ha igazam van abban, amire gondolok (és itt nem írtam le) akkor azért, ha nincs igazam, akkor azért.

Lehet, hogy mindaz, amit az előbb elmondtam másoknak nem félelmetes, és nem fáj. Akkor bennem van a hiba. Titeket érdekelnek a válaszok? Vannak ilyen kérdéseitek?

2011. január 23., vasárnap

MR2-Petőfi: A Párkák kezében

A most következendő szöveg politikamentes. Nem célom (ezúttal) behozni, kizárólag olyan értelemben, hogy megkérdezek majd a végén egy s mást.

Ezúttal tehát a hipersebességgel népszerűvé vált MR2-Petőfi Rádió sorsáról lesz szó. Nyilván elfogult lesz az írás, objektivitásra nem is törekszem, a saját hasfájásomat igyekszem kifejteni.
 A forrásokat lásd a cikk végén, de kiemelném a legfontosabbat: ez Pál Zsombor írása (Csengettek az MR2-nek: Tervek a rádióval) az Antagon Blogon (olyanok írnak ide cikket, akik valamiért nem szerepelnek a közmédiában):

A Magyar Rádió története a két világháború között kezdődik, de igazából az 1948-as kommunista fordulat után indult be. Ekkor jelent meg a „Kossuth” és „Petőfi” a „Budapest 1” és „Budapest 2” elnevezések helyett. A rádió a korszak szócsöve volt, fontosságát mutatja, hogy 1956 októberében itt történt az első fegyveres összecsapás. Az ötvenes években a televíziós ággal egészült ki, hogy aztán majdnem húsz év múlva szétváljanak. A nyolcvanas években az immár szólóban nyomuló Rádió sokak szerint tevőlegesen hozzájárult a szólásszabadság és így a rendszerváltozás fuvallatának széllé alakításához (azért mégsem volt ez annyira elsöprő…).
És akkor körülbelül megérkezünk napjaink problémájához: az, hogy ki(k) a Magyar Rádió elnöke, elnöksége, ún. „szakértői”, „szerkesztői” még 2011-ben is a politikai küzdelmek csataterén dől el. A helyzetet szomorítja, hogy nem a szakértelem vagy tehetség (ettől is plafonra mászok: sokszor többet ér a papír, mint a tehetség… ez nonszensz), hanem a politikai beállítottság vagy állásfoglalás volt a döntő.
A lagymatag, (állítólag) „közszolgálati” rádió (mely a hatvanas években kísérleti, majd a hetvenes években állandó jelleggel kiegészült a Bartók Rádióval) 2007 nyarán Such György nevéhez kötődően gyökeres változáson estek át. A nyári változtatásoknak sok alkalmazott áldozatul esett, ami alapvetően szomorú – de az eredményt tekintve szerintem megérte. Ezen kívül rengeteg más műsort megszüntetett, amik állítólag igen népszerűek voltak. Én személy szerint ezt megkérdőjelezném, avagy átfogalmaznám: pl. nem tudom elképzelni, hogy a „Szabó család” olyan népszerű lehetett, mint mondjuk amilyen a „Kultúrfitnesz” lett.
Ebből a példából ki is tűnik, hogy a legnagyobb változáson a 2-es rádió esett át. Az új névstruktúra (ami persze az új szlogencsomaggal együtt mindegyikre jellemző volt: MR1-Kossuth, A szavak ereje; MR2-Petőfi, Nagyon zene; MR3-Bartók, A klasszikus zene rádiója) mellett konkrét célcsoportot is választottak: a fiatalságot keresték meg. A tizen-, huszon-, de még a harmincas kategória is szívesen hallgatta, sőt, szüleim is, akik 1960-ban, illetve 1964-ben születtek! Akivel beszéltem erről (még 2008-2009-ben elsősorban, amikor én is rendszeres hallgatója lettem) a családban (unokatestvértől nagybácsiig) senki se hiányolta a régit, és örült az újnak.
Én nem hinném, hogy ez csak az újdonság varázsa volt. Mikor 2009-ben az első komoly támadást intézték az új struktúra ellen (az ORTT perelte be a Rádiót, mondván a Petőfin kevés a közszolgálati adás – igaz, ami igaz: a fiatal magyar tehetségek és a mainstream nyugati kedvencek, valamint nehezen megtalálható egyéb zenék kerültek a választékba). A sikertelen támadás kicsit kaotikussá vált (nem volt teljesen egyértelmű, mi a baja az ORTT-nek, nem lehetett tudni, hogy ez egyáltalán a hatásköre sem, és az sem volt teljesen világos, miért mentette fel a bíróság a Rádiót), de akkora megmozdulást keltett a magyar média ezen kicsiny berkein belül, hogy közvélemény-kutatások hegyei nőttek ki. Egyet idézek: a Forsense kutatásaiból kiderült, hogy 2500 megkérdezett közül a 14-30 év közöttiek 88%-a, de még az 50 év felettiek 77%-a is támogatta a profilváltást (már 2 éve ez van, újdonság varázsáról szerintem már szó sem lehet). Általában üdvözölték az új irányt, és ekkor lett sokak számára egyértelmű: egy új zenei, és már majdnem kereskedelmi rádió nőtt ki.
És akkor az én kritikám. Igaz, hogy a Magyar Rádió istállóján belül minimum necces egy konkrétan kereskedelmivé fajuló rádiót létrehozni. Ámde, tudtommal nincs olyan ország, ahol az ún. közszolgálati média az államtól ennyire keveset kap és nem reklámoz ilyen mértékben (ld. BBC). Más kérdés, hogy Magyarországon nincs közszolgálati média, egyszerűen a politikai játszmák már említett csataterén egy-egy parasztot jelentenek csak, igaz színesebb fajtát, hogy a nép elé vetve jól eltereljék a figyelmet. Azonban a kínált zenei irányvonal, a műsorok és azok színvonala sok esetben megüti egy régóta működő rádió színvonalát (pl. Rádió 1). A már említett Kultúrfitnesz nekem is személyes kedvencem, ez egész egyszerűen egyedülálló műsort szolgáltat, amit érdemes lenne más rádióknak is lemásolni (de pl. az Akusztikot is említhetném). A legnagyobb problémám az volt mindig is a Petőfivel, hogy a merítés ellenére mégis kicsi maradt a kínálat. Az egy idő után unalmassá válok zenéket a műsorok sem dobták fel, így én lassan fél éve elpártoltam az MR2-től. De ettől még szívemen viselem, mert egy kiváló kezdeményezésnek és Such György szakértelmének tulajdonítom. Ilyen emberekre igenis szükség van a magyar médiában, aminek színvonala olyan szinten a béke hátsója körül leng, hogy sokan már érezzük a fingszagot…
2010-ben egyértelműen új időszámítás kezdődött. Az új kormány ismét megreformálná a magyar médiát. Nem tudni, mi lesz például a Petőfivel. Egyes hangok szerint visszaáll a Szabó családos, lagymatag Petőfi. Ez esetben szinte 100%, hogy a megtöbbszöröződött hallgatottság – aminek köszönhetően jöttek a reklámok, jött a pénz – elpárolog. A kultikussá, a magyar alternatív, majd mainstream irányvonal alapvető rádiójának eltűnése ezeken felül további következményekkel járhat: a kulturális, vagy ha úgy tetszik „beszélős” műsorok nagyon sokat adtak nekem is. A jövő fiatalsága így is legalább problémás, szükség van egy ilyen, irányt adó és értéket képviselő rádióra.
A Fidesz (Orbán) ötletével egyet értek: tűnjenek el a Mónikasók meg Joshibaratok a képernyőről az olyan „celebekkel” együtt, mint Győzike, Kiszel Tünci, meg Pákó és még sajnos lehetne sorolni. De (s most jön a beígért kérdés) miért kell a politikának a lehető legtöbb helyen ujjlenyomatot hagyni, és miért nem tudják egyes politikusok elfogadni, hogy az ő elképzelésükkel (szöges?) ellentétben álló elgondolás is sikeres lehet?


NB Gyorsan megjegyzem: én addig nem hiszek, míg nem látom. Szóval majd akkor hiszem el, hogy véget vetnek ennek a sikertörténetnek, ha a lassan fél éves vívódás a végéhez ér. Egyelőre részeredmények sincsenek (én nem találtam még elrejtve sem), én bízok benne, hogy megmarad!


További források:
A történeti részek szempontjából a Wikipédia adott hathatós segítséget
 Az ORTT-Magyar Rádió bokszmeccsről
 A közvélemény-kutatás forrása
 
Egyéb olvasnivalók:

2011. január 10., hétfő

A szkeptikus: a bibliai tíz csapás - újragondolva

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az itt következők egy új irányú érdeklődésemnek az előfutára. Gondolataim alapja a National Geographic Channel „A bibliai tíz csapás” című műsora volt. Aki ismeri a csatornát, tudhatja, hogy tudományossága sokszor megkérdőjelezhető, azonban utána olvastam az általam megbízhatónak ítélt szerzőknél (elsősorban Kákosy, Shaw, Finkelstein), így alátámasztva érzem nagyjából az elkövetkezőket.
 A Biblia Exodus (Kivonulás Könyve) fejezetében egy olyan eseményt örökít meg, ami az emberiség történelmében ilyen rövid idő alatt ilyen formában még sosem történt meg. Kérdés, egyáltalán megtörtént-e. A régészet nem támasztják alá. De az elképzelések szerint lehet, hogy a sémi eredetű (akárcsak a zsidók) hükszószok emlékezetét módosították, akik a XVIII. dinasztia kezdetén (Kr. e. 16. század közepe) valóban tömegesen hagyták el a korábban kb. 200 évig általuk uralt Alsó-Egyiptomot. Azonban az, hogy az uralkodókból rabszolgákat csinálnak (hiszen a rabsorban szenvedő zsidók vonulnak ki), az azért túlságosan radikális lépésnek tűnik.
 Az Exodus néven nevez két egyiptomi várost, nevezetesen Pitomot és Ramszeszt. A kutatók nagy többsége úgy véli – az egyszerűség kedvéért magam is maradok ennél –, hogy ez együtt olvasandó, így pedig megkapjuk Per-Ramszeszt, a II. Ramszesz által épített szupermodern települést. Ekkor jön elő a kronológiai probléma: a Biblia szerint a Kivonulás a salamoni templom építése előtt 480 évvel történt. Ezúttal ezt szimplán elvetem: a városon kívül azért is, mert ez pont 12 generáció, a Biblián belül pedig a „12” akár átvitt értelemmel is rendelkezhet, ráadásul a három többszöröse, ami az ókori Közel-Kelet egyik „kulcsszáma”.
 Tehát: feltételeztük, hogy a Kivonulás megtörtént, de nem akkor, amikor a Biblia mondja (Kr. e. 15. század közepe, kb. III. Thotmesz ideje, ekkor egyszerűen kizárt).

Elérkeztünk írásom szorosabb tárgyához. Az Exodust megelőzi Isten tíz csapása. Gyorsan leszögezem: elkötelezett híve vagyok annak, hogy az ember az ún. „megmagyarázhatatlan” események 99%-át képes tudományosan igazolni, tehát nem belemagyarázni, hanem bebizonyítani, hogy igenis, előfordulhat. Ebből kitalálható, mi a célom: bebizonyítani, hogy van alapja a tíz csapásnak, és egyúttal további gondolkodásra ösztönözni a Kedves Olvasót.

Az első csapás a Nílus vizének vérré változása. Nem nagy titok: létezik egy Planktotrix Oscillatoria Rubescens nevű kis élőlény. Ez a mérgező cianobaktérium mikor nagy arányban pusztul el, élőhelyét, azaz a tápanyagban gazdag édesvizet vörösre festi. Nagyarányú pusztulást pedig a biológia szabályai szerint nagyarányú elszaporodás előz meg: a sok kis élőlény jelentősen lecsökkenti a víz oxigéntartalmát, ami végzetes láncreakciót indít el.
 A következő csapás a békák inváziója. A brekikről tudni kell, hogy ebihal állapotban, mikor valami környezeti sokk éri (pl. a szárazság, vagy – ki nem találja az Olvasó – a lecsökkent oxigénszint) a pajzsmirigye gyorsabb fokozatra kapcsol, és a békává válás folyamata radikálisan felgyorsul: akár fele annyi idő alatt megnőnek. A planktotrix elszaporodásával ezzel igazolva látszik ez a csapás is.
 A harmadik „áldás” a tetvek. Ezt bátran összeköthetjük a negyedikkel is, mikor mindenféle kártékony rovarok támadnak, hiszen mindkettőre kitűnő magyarázat a természetes ellenségek eltűnése.
 Az ötödik csapás az állatok megbetegedése. Tudjuk, hogy a rovarok rengeteg betegséget hordoznak, azaz még mindig a planktotrix által gerjesztett biológiai láncreakcióban járunk. A hatodik vész, az emberek megbetegedése pedig minden gond nélkül magyarázható azzal, amit napjainkban is meg lehet figyelni: az állatokról a betegség nagyon könnyen képes az emberre átterjedni.
 Az első hat csapást tehát egy láncként felírható. Az alapvető probléma itt az időtartam: csak a plantotrix elszaporodásához 2-3 hét kell! De, ha elfogadjuk, hogy ez így történt akkor előfordulhat, hogy azzal találkozunk, amivel az ókori Közel-Keleten nem egy alkalommal: az eseményeket összesűrítették.
 A láncreakció elindítóját megvizsgálva (sztalagmitokat szemügyre véve) egyértelműen kiderül, hogy a Deltában Kr. e. 13. században a kedvező éghajlatról (sok eső, így virágzás) szárazabbra fordult, aminek köszönhetően a Nílus egyes ágai leálltak. Így az a pelusiumi ág, amiben Per-Ramszesz található! Azaz az éghajlat is alátámasztani látszik a Kivonulás időpontját, helyszínét és biológiai okát – ettől még mindig nem vehető készpénznek, hiszen még mindig vannak ellene szóló érvek…

De térjük vissza a csapásokra!
 A hetedik és nyolcadik ismét egy láncra fűzhető. A Bibliában leírt jégeső akkor fordulhat elő, ha a levegőben a lehullni kívánó esőcseppek miközben jéggé formálódnak, a légkör különböző „koszait” (pl. akár vulkáni hamu) összeszedik, majd újabb esőcsepp forr hozzá és így tovább, okozva hatalmas károkat, akár emberéleteket is követelve.
 A sáskák (nyolcadik csapás) igen érdekes élőlények. Nagyon kedvelik az esős-nedves időt. Ekkor lepetéznek, hiszen joggal feltételezik, az utódok gazdag táplálékhoz juthatnak. Akár 40 kilométert képesek utazni, ha érzékelik, hogy egy alacsony nyomású környezet található valahol. Márpedig egy kiadós jégeső után ez történik. A sáska-csapás nem csak a Bibliából ismert, a növénytermesztők egyik legrosszabb rémálma: az állatka testének tömegével megegyező mennyiségű táplálékot zabál egy nap alatt, és mivel igen szapora állat, ezért egy egész sáska-kolónia akár az egész évi termést is el képes pusztítani.
 A kilencedik és tízedik annyira elrugaszkodott és valószínűtlen, hogy csak a precizitás kedvéért vázolom.
  A háromnapos sötétséget okozhatta egy sivatagi homokvihar is. A műsor nagy részében azonban azt hirdeti, hogy az eseményt a Santorini-szigeten található Théra-vulkán kitörése okozta (ugyanúgy, mint a hatalmas jégesőt is), azonban már egy ideje tudható (ahogy az utolsó harmadban maguk is felfedik), hogy ez az esemény jóval a feltételezett (13. század) és bibliai (15. század) Kivonulás előtt történt: Kr. e. 1625 környékén. Mellesleg az, hogy a Théra érintette Egyiptomot az egyértelmű: egy Avariszban talált réteg egyértelműen a vulkán kémiai „ujjlenyomatát” tartalmazza.
 A tízedik az elsőszülöttek halála. Egy kósza feltételezés a filmből: mivel kevés a táplálék (sáskák, jégeső) elővették a raktárba pakolt élelmiszert, amit azonban megfertőzött a magas páratartalom és rovarok kiválasztása által okozott trichtotecán, azaz penészgomba. A raktár-kajából a szokás szerint az elsőszülöttek kaptak elsőként, így ők betegedtek meg. Azért ez igen gyenge magyarázat…
 Végül úgy zárják, ahogy ilyenkor szokták: amit nem tudnak megmagyarázni, betudják egy toposznak. Ez megint karcsú a kezdeti lendület után, mindazonáltal ezért a gyengus lezárásért talán nem érdemes elvetni az első nyolc vész tudományos magyarázatát.


A levonható következtetések:
1. A Bibliát nem történelemkönyvnek szánták. Amit leírtak benne, nagy része nagy valószínűséggel megtörtént, azonban nem feltétlenül úgy, ahogy benne foglaltatik. A cél egy morális-erkölcsi útmutatás volt, amelynek fontos részét képezi a zsidó nép eredetének bemutatása, illetve a kereszténység (egyik?) legnagyobb személyiségének, Jézus életének a leírása.
2. A Bibliát két módon lehet olvasni, amik közt persze lehetnek átfedések. Vagy hívőként, mikor nem érdekel, hogy mi a valóságalapja a történetnek, vagy tudományos igényű olvasóként, mikor jobban érdekel az a bizonyos valóságalap.

2011. január 8., szombat

„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen”

„Provokáció? Sátánista fesztivál a keresztény ünnepen” címmel jelentetett meg cikket az atv.hu 2010. 05. 21-én.
A cikk elolvasása után újfent a tipikus „a popkultúra nem érti meg az underground kultúrát” című kérdéssel találjuk szemben magunkat. Ha pedig éppen az underground kultúra egyik szélsőségével kapcsolatban kerülő elő a félreértés, akkor gyakori, hogy a pop vagy mainstream gondolkodás meg sem kívánja érteni azt.
Jelen esetben is tipikusan ezzel a példával találkozhatunk. Adott egy rétegzenekarokat felvonultató fesztivál és egy országos olvasottságú hírportál, melyen féligazságok és tények elferdítése olvasható az előbbivel kapcsolatban. Vegyük tételesen sorra, mik is ezek!
A cikk elsőrendű tézise, hogy a MetalFest Open Air Festival szervezői direkt pünkösd előestéjére tervezték a rendezvényt (sok gyakorló sátánista zenekart felsorakoztatva), hogy ezzel megszentségtelenítsék a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét. Ezzel el is követte a tények lehető legnagyobb mértékű elferdítését, hiszen a Németországban, Ausztriában, Svájcban, Csehországban és Magyarországon is megrendezett fesztivál május közepétől tartott az öt országban a hónap végéig, mindenféle az előbb említett célkitűzés nélkül. (Kiemelném a cikk íróinak azt a gyenge próbálkozását, hogy a zene.hu-ra hivatkozva igyekeznek úgy beállítani a szervezőket, mint megtévesztette volna őket a nyilatkozat közben. "A szervezők állításával némileg ellentmond az a cikk"... Hát könyörgöm, vagy én nem vagyok erős szövegértelmezésből, vagy akkora szarrágás ez már megint, amire a média világszerte képes, ha valami nagyot akar mondani... Köszönjük Emese - Wesz)
Természetesen a management munkájába nem láthatunk bele egy ilyen mértékű fesztivál esetében, azonban bizonyos, hogy a majdnem egy éves előkészületeket igénylő rendezvény és az öt ország szervezőségének közös döntése alapján kijelölt időpontok pusztán kényelmi és üzleti megfontolásból születtek meg, nem pedig vallásos izgatás címén.
Az időpont után nézzük a fellépők kritikáját. Megmásíthatatlan és tagadhatatlan tény, hogy a fellépő zenekarok között számosan találhatóak olyanok, akik valóban sátánistának vallják magukat. Semmiképpen nem kívánom őket e „bűn” alól feloldozni, azonban pár apróságot tisztáznunk kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Minden korban ismert a fennálló kulturális rend elleni lázadás eszménye, mely ellen lehet küzdeni, sokáig feladat is volt, ám modern, szabadságjogokkal rendelkező Európánkban nem üldözendőek (kivéve, persze ha mások testi és szellemi épségét veszélyeztetik, ebben az esetben pedig ez a hatóságok dolga). Keresztényként meg sem fordult a fejemben hasonló gondolat.
Ráadásul a sátánista zenekarok teoretikus hozzáállása gyakran igen szűk rétegeket mozgat meg eszmei szinten (az pedig „súlyos elmebetegek dolga”), az átlagos zenehallgató a zenével foglalkozik, mely mellett a szöveg csak másod- esetleg harmadlagos szempont. Az egyes kiemelt zenekarok sora ugyanígy rossz összeállítás, hiszen többségük nem sátánista a szó metal zenei értelmében. Többségük főként megalakulások korának trendjéhez igazodó (’80-as évek vége ’90-es évek eleje), fiatalos, meggondolatlan és kiforratlan koncepcióval operáló zenét játszott (Death Angel), azonban tetemes részük a későbbiekben ettől eltávolodott, vagy a tagság új zenekarban folyatatta, új mondanivalóval (pl.: DeathStars, mely bár valóban egy korai sátánista svéd zenekar – az említett Dissection - tagjait is tömöríti, hiba lenne múltjukkal azonosítani őket, a Vaderhez hasonlóan).
Tiszta Beszélgetéseink céljaihoz hűen őszintén fel kell háborodnom, a Twilight of the Gods Bathory Tribute zenekar sátánistaként való megbélyegzésén. Való igaz, hogy az anyazenekar kezdeti időszakában szintén az előbbiekben említett típusba tartozott (a meggondolatlan lázadó), azonban ahogy a cikkíró is írja, későbbiekben a viking metal ikonjává nőtte ki magát, mely szellemisége „csupán” a skandináv múlton való merengést részesítette előnyben. Ennek megfelelően az emlékzenekar csak és kizárólag olyan dalokat játszott (hihetetlen minőségben), melyek ezt a viking hangulatot hivatottak felidézni.
A kiemelt példák közül az USA-ból származó Deicide és a svéd Marduk azonban bizonyosan olyan zenekarok, melyek a „gyakorló sátánista” kategóriába sorolhatóak. De ezzel a felsorolás a vad (eszmei)szélsőségek szempontjából ki is merült. Főként, ha társítjuk hozzá azt is, hogy bár eszmeiségük valóban ilyen szélsőséges, színpadi előadásukban nyoma sincs mára már. A korai időszakokban hiába volt is, ha ma már nincs (a fesztiválon saját szememmel győződtem meg erről).
A fentiek fényébe illeszkedő hivatalos nyilatkozat (lásd az idézett cikkben: Cselőtei László) pedig mindezt alátámasztja. Az eszmei háttér természetesen minden művészet szempontjából fontos, azonban a metal zene végső célja nem feltétlenül ez a fajta iránymutatás. Megtalálható itt is, mint elem, azonban – hozzám hasonlóan – sok az eszmékkel egyet nem értő személy is található a rajongók között és a közönség soraiban – ezzel együtt mind jól szórakoztunk, keresztények, ateisták, szőke és fekete hajúak, nők és férfiak.
Bár talán sosem értesül soraimról a cikk szerzője – továbbá a témát sem merítettem még ki, (talán ki sem lehet, még születhetnek a témában cikkek) remélem erről is fogunk még vitatkozni, hogy a részletek is előkerüljenek – mindenképpen tanácsolnám neki a későbbiekben a professzionálisabb információgyűjtést és a tények mérlegelését ilyen horderejű hírek megírása előtt, hogy nehogy az idei MetalFest Open Air kapcsán vagy egy Sziget Fesztiválos metalkoncert esetében is erről legyen szó. (Az ihletért köszönet Pintér Zsófiának Gombára - Yohanan777)

2011. január 6., csütörtök

Bemutatás - mire is lehet számítani...

Tiszta Beszélgetések
Kedves Olvasó! Köszöntelek ezen a blogon, melyet három kezdő (?) blogger indít most el. Minden kezdet nehéz – szóló a modoros mondás – így nagy lelkesedésünk ellenére mi sem nagyon találjuk a szavakat, hogy valamiféle felütést adjunk ezen oldal elindításának.
Ezért a leginkább kézenfekvő megoldást választjuk: röviden összefoglaljuk, miről is lesz szó a jövőben „nálunk”. „Tiszta Beszélgetéseinkben” vita- és gondolatébresztő, látkörszélesítő bejegyzéseket fogunk közzé tenni, melyekben minket érdeklő témák felszínét és mélységeit fogjuk karcolgatni és boncolgatni – amennyire ez három fiatal bölcsésztől telik. Lesz szó történelemről, vallásról, politikáról, korunk vívmányairól, a populáris és underground kultúráról.
Beszélgetéseink tisztaságát pedig őszinte és egyszerű hozzáállásunk fogja biztosítani. Valódi beszélgetéseket szeretnénk, igazi vitákat, melyek köreibe minden kedves Olvasót meginvitálunk, hozzászólások, de önálló bejegyzések szintjén is. Mint látható lesz, mi magunk sem értünk mindenben egyet, éppen ezért feltétlenül kíváncsiak vagyunk minden kedves Olvasó véleményére, hogy kis blogunk akár gondolati műhelyként is működhessen. (Yohanan777)

Tehát akkor hogy is gondoltuk (hozzáteszem: ezt facebook-ról másoltam-szerkesztettem egybe, a formula még nincs teljesen eldöntve - Wesz)

Vitaindító hivatkozás:
http://www.bombahir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=9388%3Aaz-evtized-amelyben-nem-toertent-semmi&catid=112%3Arovat-publicisztika-bombagyar&Itemid=494

Gercaddik:
Mit gondolsz erről? Szerintem érdekes meglátásai vannak, bár a következtetések helytelenek. Semmi sem történt?!?

Wesz:
a) A meglátások társadalmi szinten hellyel-közzel rendeben vannak, bár alapvetően a trend és a divat dinamikus, az meg, hogy betagozódunk-e az magánügy
b) Lady Gaga mennyire tehetségtelen vagy mennyire a "média áldozata", azt mondjuk nem a mainstream zenéiből szűrném le (ti. ez adható el, Mónika-show effekt)
c) A rock'n'roll eltűnése úgy ahogy van no comment, kitűnően látszik, hogy az úriember egyszerűen nincs otthon a szélesebb zenei műveltségben (én sem, de mivel szeretem, keresem a rock'n'rollt: sikerrel)
d) Filmek terén sincs otthon: pl. Die Hard 4???
e) Az meg, hogy a "történelem elmaradt" olyan szinten értékelhetetlen, történelmietlen, értelmetlen, egyértelmű hiányosságokról tanúskodó megnyilvánulás, amit a mai divatos szupermagyarok szolgáltatnak, akik kitűnően bevágták az Árpád-házat, de ha el kéne helyezni a Bolgár Birodalmat, akkor valahol Kamcsatkán kószálnak (igen, túlzok...).
Euro bevezetése, NATO-bővítés, nyitás a volt szovjet blokk felé, ez mindmind fontos és ha majd történelem lesz a 2000-2010 közötti időszak (még nem az...), akkor majd kiértékelik (és nyilván sok minden történt, utána kell nézni akár wikin...)

Summa: ez egy blogbejegyzés, semmi több.

Gercaddik:
Ebben mind igazad van; sőt tenném hozzá, hogy a stílus is eléggé demagóg; de mégis, valami csak van mindezek mögött, úgy értem, hogy bár a cikk zagyvaság, de a nyugatot ért kritika benne, mint megbúvó igazságmagv mégis helyes. NATO, EU, igen..., mintha terv szerint épülne ki valami, ami céltalan tántorog.
Ami a történelmi értékelést illeti: kíváncsi lennék,hogy azok a nagy események, melyeket ma a történelem nagy fordulópontjainak tekintünk, és "milyen izgalmas éveknek", vajon az akkori megfigyelő számára milyenek lehettek? (a világháborúkat leszámítva persze... abban alighanem mindenki érintett volt itt Európában - bár, nem tudom, hogy Chilében vagy Kolumbiában mi csapódott le a pár ott kikötő zsidó ill. később német menekültet leszámítva, ha egyáltalán mentek oda).

Wesz:
Igazából ez a nagy nyugat-kritika annyira parttalan... Hol a francban lennénk nélkülük? :) Ha nincs a hidegháború, a NATO, akkor még mindig lenne a Szovjetunió, ha nincs EU, hosszútávon beledöglünk (nem csak mi, hanem pl. Ausztria is), az EU-val a probléma annyi, hogy mikor csatlakoztunk annyira örömmámorban úsztunk, hogy nem csaptunk oda pár kérdésben, valamint hogy sok kérdésben nincs egységpolitika, mert egyszerűen senki se mer erős lenni, ahogy az történt az USA-val vagy bármelyik föderatív alapú (akár történelmi) országban-konstellációban

Yohanan777:
Csatlakozom Weszhez. Van pár érdekes megfigyelése, csak azt nem értem, hogy amiket felhoz pl. a film és zene világából, azok miért gáz dolgok, ha feltételezzük, hogy igaza van (amúgy szerintem sincs).
Ha pedig ezek a tendenciák érvényesülnek... a mainstream kultúrában az sem jelent semmit, mert a szegmentáltabb vizsgálat azt mutatja, hogy ezek is léteznek (rock and roll pl. főleg ha tágítjuk a horizontot mindenféle undergroundabb könnyűzene felé).
Ha meg a történelmi eseményeket kevesli, akkor nézegesse a történelem könyveket, régen is voltak langyosabb meg forróbb évtizedek.

Wesz:
Ezzel a "lanygos évtizedekkel" csak annyi a gondom, azért nem mertem kijelenteni (bár eszembe jutott), mert a történelmet mi írjuk, a kétezres évek még nem történelem, ergo később kerül elbírálásra, ugyanúgy, ahogy később dőlt el pl. az, hogy vajon 1550-1560 mennyire volt "forró".

Yohanan777:
Csatlakozom. A longue durée dönti majd el.
Amúgy a szerző szerintem kizárólag a Twilight filmekre alapozva írta le ezt a férfiatlanodást.

Wesz:
Példák a 2000-es évek eseményeire: Jugoszlávia darabokra hullásának újabb két állomása: Montenegró és Koszovó kiválása (regionális történelem szempontjából igen fontos! ki tudja, mi lesz a vége, meddig tűrik el a szerbek, mi lesz a kisebbségbe került szerbek sorsa stbstbstbstb)

Yohanan777:
Illetve nem történt semmi 2: lásd az EU és az oda beáradó muszlim tömegeket német, francia és angolországba.

Rajmund (külsős... egyelőre? :):
A legnagyobb baj az EU-val, hogy totálisan nem azért van már, amiért anno megalkották az urak. Az EU manapság egy gyenge próbálkozás arra, hogy valahogyan Európa felzárkózzon a nagyokhoz. ( ez az ellentétek miatt nem fog sohasem menni.)
A kérdés az hogy kik a nagyok, vagyis az inkább, hogy kik lesznek a nagyok.
Itt pedig közbeszúrva: egyszer pedig tényleg jó lenne a jó, győztes oldalra állni, mégha -most- nincs háborúról szó :).
Amúgy én nem vagyok feltétlenül nyugatellenes, de nem is nézek fel rájuk ( nincs is miért). Kelethez valahogy jobban húzok. De inkább legyünk Közép Európa vezető állama. Azzal is kiegyeznék:D
A cikknek egy része valóban érdekes és elgondolkodtató, bár a film és zene résszel én sem értek egyet. Én is tudnék sok sok cáfoló tényezőt írni.Bővebben

Wesz:
Rajmund szerintem az EU max külsőségeiben törekszik erre, szerintem a nagy nyugati országok presztízsének tesz jót ez a posztkoloniális állapot, ahogy egyes országot tart, és ahogy az a hagyományos gyarmatosítás idejében is volt, kitűnő gazdasági előnyöket (pl. első egyenlőtlen szerződés 1850-es évek) biztosít (ld. lázongás a különadók ellen - tudom, ez megint más vonal, de érdekes tendencia figyelhető meg ehhez kapcsolva...)

Yohanan777:
Ja, és lehet, hogy nincs igazam, de Jake Sully az Avatar főhőse meglehetősen tipikusan bátor katona/szerető, mint amilyet a szerző hiányol a vászonról. Meg lehet bennem van a hiba, de szerintem irak és afganisztán megtámadása se a "semmi" kategória. Úgy említi, mintha az a "semmi" kategóriába tartozna:
"Amerika lebombázta, megszállta és nem tud vele mit kezdeni. Ennyi. És még?"

Wesz:
Némi gondolkodás után: orosz-grúz háború, arab-zsidó háborúk újabb szakasza (a gázai háború), a darfúri konfliktus, a szerencsétlen srí lankaiak megszabadultak a tamil tigrisektől (egyelőre?), valamint folytatódik Szomália huncutkodása.
Megválasztották az USA első színes bőrű elnökét, az első magyar származású francia elnök (ki gondolta volna 1920 után???), kivégzik Szaddám Husszeint - államfőkről ennyi jutott eszembe.
Meghal II. János Pál pápa, a katolikus egyház újkori történelmének szerintem legmodernebb gondolkodású, legreálisabban és legtisztábban látó, igazán a híveit szem előtt tartó egyházfője.

Yohanan777:
A téma elbagatelizálása nélkül ha már halálesetek: meghalt Ronnie James Dio és Peter Steele.

Wesz:
Ez nem bagatell, vagy említhetnénk, hogy feltűnik az évtized popzenéjének meghatározó együttese pl. a Black Eyed Peas (pont ők mentek, de zenetörténetileg igaz, és nyilván kiegészíthető)
vagy kialakul a tendencia: az újradolgozás, feldolgozá...s, modernizálás menő lett, mindenki csinálja (ld. ruházat, filmek, zene, bármi! hódít a retro).

Yohanan777:
Így van, a Wirkungsgeschichte soha nem látott méreteket ölt, ami, mint a kultúra újra felfedezése és értelmezése kicsit olyan, mint a reneszánsz. A Reneszánszra pedig az első próbálkozó évtized után azt mondani, hogy nem történt semmi érdemleges, botorság.

Wesz:
Visszavonul Schumacher, meghal Puskás, a sportban egyre több a gyanús és hirtelen halál.
A koreai háború újabb periódusának előzménye (remélem nem...) is ebben az évtizedben kezdődött (bombázás, hajók lelövése, Kim Dzsong Il utódjának bejelentése, az egyelőre erőszakosnak tűnő Kim Dzsongun)

Yohanan77:
Ha már szeptember 11, ha jól emlékszem 2001 után történt mikor egy csapat csecsen (?) berobbantotta azt a moszkvai színházat :S az csak azért semmi, mert nem amerikában történt?

Wesz:
Nem, de a terrortámadások történelmi súlya azért szerintem egyelőre kérdéses, szept. 11. azért fontos, mert akkor lett meghirdetve hivatalosan a "terrorizmus elleni háború", ami aztán Afganisztánt okozta többek közt a kétes felhatalmazással, valamint katona-elméleti problémákat vet fel (ti. mennyire beszélünk itt valódi háborúról: kinek üzenünk hadat, ki ellen harcolunk? lehet egy tömeg, csoport ellen hadat üzenni? stb.). A többi viszont relatíve elszigetelt, szomorú, de gyakorlatilag "hatástalan" esemény.

Wesz:
Azt hiszem megcáfoltuk :D

Yohanan777:
Élveztük? Persze :D



Így van, élveztük, és persze alig várjuk, hogy parázs viták uralkodjanak el a blogon, egymásnak üzengetéssel, de persze kulturáltan, ahogy értelmiségiekhez illik. :)