A most következendő szöveg politikamentes. Nem célom (ezúttal) behozni, kizárólag olyan értelemben, hogy megkérdezek majd a végén egy s mást.
Ezúttal tehát a hipersebességgel népszerűvé vált MR2-Petőfi Rádió sorsáról lesz szó. Nyilván elfogult lesz az írás, objektivitásra nem is törekszem, a saját hasfájásomat igyekszem kifejteni.
A forrásokat lásd a cikk végén, de kiemelném a legfontosabbat: ez Pál Zsombor írása (Csengettek az MR2-nek: Tervek a rádióval) az Antagon Blogon (olyanok írnak ide cikket, akik valamiért nem szerepelnek a közmédiában):
http://antagon.blog.hu/2010/10/18/csengettek_az_mr2_nek_tervek_a_radioval?fullcommentlist=1#comments
A Magyar Rádió története a két világháború között kezdődik, de igazából az 1948-as kommunista fordulat után indult be. Ekkor jelent meg a „Kossuth” és „Petőfi” a „Budapest 1” és „Budapest 2” elnevezések helyett. A rádió a korszak szócsöve volt, fontosságát mutatja, hogy 1956 októberében itt történt az első fegyveres összecsapás. Az ötvenes években a televíziós ággal egészült ki, hogy aztán majdnem húsz év múlva szétváljanak. A nyolcvanas években az immár szólóban nyomuló Rádió sokak szerint tevőlegesen hozzájárult a szólásszabadság és így a rendszerváltozás fuvallatának széllé alakításához (azért mégsem volt ez annyira elsöprő…).
És akkor körülbelül megérkezünk napjaink problémájához: az, hogy ki(k) a Magyar Rádió elnöke, elnöksége, ún. „szakértői”, „szerkesztői” még 2011-ben is a politikai küzdelmek csataterén dől el. A helyzetet szomorítja, hogy nem a szakértelem vagy tehetség (ettől is plafonra mászok: sokszor többet ér a papír, mint a tehetség… ez nonszensz), hanem a politikai beállítottság vagy állásfoglalás volt a döntő.
A lagymatag, (állítólag) „közszolgálati” rádió (mely a hatvanas években kísérleti, majd a hetvenes években állandó jelleggel kiegészült a Bartók Rádióval) 2007 nyarán Such György nevéhez kötődően gyökeres változáson estek át. A nyári változtatásoknak sok alkalmazott áldozatul esett, ami alapvetően szomorú – de az eredményt tekintve szerintem megérte. Ezen kívül rengeteg más műsort megszüntetett, amik állítólag igen népszerűek voltak. Én személy szerint ezt megkérdőjelezném, avagy átfogalmaznám: pl. nem tudom elképzelni, hogy a „Szabó család” olyan népszerű lehetett, mint mondjuk amilyen a „Kultúrfitnesz” lett.
Ebből a példából ki is tűnik, hogy a legnagyobb változáson a 2-es rádió esett át. Az új névstruktúra (ami persze az új szlogencsomaggal együtt mindegyikre jellemző volt: MR1-Kossuth, A szavak ereje; MR2-Petőfi, Nagyon zene; MR3-Bartók, A klasszikus zene rádiója) mellett konkrét célcsoportot is választottak: a fiatalságot keresték meg. A tizen-, huszon-, de még a harmincas kategória is szívesen hallgatta, sőt, szüleim is, akik 1960-ban, illetve 1964-ben születtek! Akivel beszéltem erről (még 2008-2009-ben elsősorban, amikor én is rendszeres hallgatója lettem) a családban (unokatestvértől nagybácsiig) senki se hiányolta a régit, és örült az újnak.
Én nem hinném, hogy ez csak az újdonság varázsa volt. Mikor 2009-ben az első komoly támadást intézték az új struktúra ellen (az ORTT perelte be a Rádiót, mondván a Petőfin kevés a közszolgálati adás – igaz, ami igaz: a fiatal magyar tehetségek és a mainstream nyugati kedvencek, valamint nehezen megtalálható egyéb zenék kerültek a választékba). A sikertelen támadás kicsit kaotikussá vált (nem volt teljesen egyértelmű, mi a baja az ORTT-nek, nem lehetett tudni, hogy ez egyáltalán a hatásköre sem, és az sem volt teljesen világos, miért mentette fel a bíróság a Rádiót), de akkora megmozdulást keltett a magyar média ezen kicsiny berkein belül, hogy közvélemény-kutatások hegyei nőttek ki. Egyet idézek: a Forsense kutatásaiból kiderült, hogy 2500 megkérdezett közül a 14-30 év közöttiek 88%-a, de még az 50 év felettiek 77%-a is támogatta a profilváltást (már 2 éve ez van, újdonság varázsáról szerintem már szó sem lehet). Általában üdvözölték az új irányt, és ekkor lett sokak számára egyértelmű: egy új zenei, és már majdnem kereskedelmi rádió nőtt ki.
És akkor az én kritikám. Igaz, hogy a Magyar Rádió istállóján belül minimum necces egy konkrétan kereskedelmivé fajuló rádiót létrehozni. Ámde, tudtommal nincs olyan ország, ahol az ún. közszolgálati média az államtól ennyire keveset kap és nem reklámoz ilyen mértékben (ld. BBC). Más kérdés, hogy Magyarországon nincs közszolgálati média, egyszerűen a politikai játszmák már említett csataterén egy-egy parasztot jelentenek csak, igaz színesebb fajtát, hogy a nép elé vetve jól eltereljék a figyelmet. Azonban a kínált zenei irányvonal, a műsorok és azok színvonala sok esetben megüti egy régóta működő rádió színvonalát (pl. Rádió 1). A már említett Kultúrfitnesz nekem is személyes kedvencem, ez egész egyszerűen egyedülálló műsort szolgáltat, amit érdemes lenne más rádióknak is lemásolni (de pl. az Akusztikot is említhetném). A legnagyobb problémám az volt mindig is a Petőfivel, hogy a merítés ellenére mégis kicsi maradt a kínálat. Az egy idő után unalmassá válok zenéket a műsorok sem dobták fel, így én lassan fél éve elpártoltam az MR2-től. De ettől még szívemen viselem, mert egy kiváló kezdeményezésnek és Such György szakértelmének tulajdonítom. Ilyen emberekre igenis szükség van a magyar médiában, aminek színvonala olyan szinten a béke hátsója körül leng, hogy sokan már érezzük a fingszagot…
2010-ben egyértelműen új időszámítás kezdődött. Az új kormány ismét megreformálná a magyar médiát. Nem tudni, mi lesz például a Petőfivel. Egyes hangok szerint visszaáll a Szabó családos, lagymatag Petőfi. Ez esetben szinte 100%, hogy a megtöbbszöröződött hallgatottság – aminek köszönhetően jöttek a reklámok, jött a pénz – elpárolog. A kultikussá, a magyar alternatív, majd mainstream irányvonal alapvető rádiójának eltűnése ezeken felül további következményekkel járhat: a kulturális, vagy ha úgy tetszik „beszélős” műsorok nagyon sokat adtak nekem is. A jövő fiatalsága így is legalább problémás, szükség van egy ilyen, irányt adó és értéket képviselő rádióra.
A Fidesz (Orbán) ötletével egyet értek: tűnjenek el a Mónikasók meg Joshibaratok a képernyőről az olyan „celebekkel” együtt, mint Győzike, Kiszel Tünci, meg Pákó és még sajnos lehetne sorolni. De (s most jön a beígért kérdés) miért kell a politikának a lehető legtöbb helyen ujjlenyomatot hagyni, és miért nem tudják egyes politikusok elfogadni, hogy az ő elképzelésükkel (szöges?) ellentétben álló elgondolás is sikeres lehet?
NB Gyorsan megjegyzem: én addig nem hiszek, míg nem látom. Szóval majd akkor hiszem el, hogy véget vetnek ennek a sikertörténetnek, ha a lassan fél éves vívódás a végéhez ér. Egyelőre részeredmények sincsenek (én nem találtam még elrejtve sem), én bízok benne, hogy megmarad!
További források:
A történeti részek szempontjából a Wikipédia adott hathatós segítséget
http://hu.wikipedia.org/wiki/MR2#A_r.C3.A1di.C3.B3_r.C3.B6vid_t.C3.B6rt.C3.A9nete http://hu.wikipedia.org/wiki/MR3-Bart%C3%B3k_R%C3%A1di%C3%B3#T.C3.B6rt.C3.A9nete
Az ORTT-Magyar Rádió bokszmeccsről
A közvélemény-kutatás forrása
Egyéb olvasnivalók:
A magam részéről nem vagyok nagy rádióhallgató, sőt, szinte sosem hallgatok rádiót. Azonban fontos leszögezni, hogy nem igazán keresem ezt a fajta médiumot (kényelmetlen zenei ízlésem ennek az oka). Éppen ezért csak általános véleményem lenne:
VálaszTörlésMindemellett az MR2 "új" sikerét hallottam, nem kevés helyről. Tény, hogy a közszolgálati média manapság már nehezen veheti fel a versenyt, a kereskedelmi médiával, mind rádió, mind televízió és egyebek szintjén.
Felvetődik a kérdés hogy miért: nyilván az általad is említett pénz az egésznek az oka. Pénz nélkül nincs élet, ha pedig a reklámra van szükség, mert az állam kevés pénzt ad (márpedig keveset ad), akkor jöjjön a reklám. Nyilván nehéz kérdés az, hogy mennyire fog ezzel egy rádió/tv minősége bármilyen irányba megváltozni.
Ezeknek a médiumoknak mindegyike szórakoztatni és tájékoztatni akar. Ha pedig az MR2 ebben a formában képes erre, nem is rossz eredménnyel, akkor ne tántorítson el egy kis reklám senkit.
Mindemellett nem baj ha az állam beleszól a műsorba. De az állam szóljon bele (aki elvileg pártatlan és a haladást tartja szem előtt, tehát egy rádió esetében a hallgatóság számának növekedését) és ne a politika (aki saját öncélú dolgait viszi bele, lásd bárhol).
Később még jobban beleásom magam a témába, egyelőre ennyi az, ami eszembe jutott a kérdésről, tehát "hajrá MR2, hajrá magyar média"!
Magam is észrevettem a változást és tetszett. nem sokat hallgattam/hallgatok rádiót, de amikor ezt tettem, szivesen hallgattam a petőfit.
VálaszTörléstetszik, hogy ezt írod: "tűnjenek el a Mónikasók meg Joshibaratok a képernyőről az olyan „celebekkel” együtt, mint Győzike, Kiszel Tünci, meg Pákó..." - persze kíváncsi vagyok, ha úgymond az emberek nagy része lenézi ezeket a gyökereket, akkor mégis miért olyan népszerűek?
én az egészet ott fognám meg, hogy eleve az oktatással kellene valamit kezdeni, hogy nem legyen igény a "sz@rra".
persze félő, hogy az ilyen radikális változásokat pártpolitikának látjuk majd, vagy láttatják majd, miközben a javunkat szolgálják hosszú távon. de mindez az eredményen múlik.
nem kedvelem az új elitet annyira, de ennek oka nem abban van, hogy radikálisan és erőből változtatnak.tegyék. és ha ezzel sikereket érnek el, hajrá! ha nem, akkor a sikertelenségek miatt vonják őket felelősségre.
ha egy rádió adó - mr2 - képes igényes, de népszerű lenni egyszerre, akkor azt támogatni kell. mert hiába igényes egy rádió és közvetít értéket, ha a kutya se hallgatja. és ha egy rádió népszerű, de a fent nevezett celebek szintjének megfelelő a műsora, akkor az nem ér semmit.
szeretném, ha eljönne az idő, amikor itt nálunk népszerű lesz az érték és népszerű lesz az igényesség!
Ahogy észrevettem, a rádióadók mindegyike sokkal kulturáltabb, mint a legnézettebb tévécsatornák (RTL Klub meg TV2). Ezért a magyar rádiózás annyira nincs vészes állapotban szerintem, mint a televízió.
VálaszTörlésIgaz, hogy a Magyar Rádiónak lejárt a szerződése és ez a tervszakasza, ami az adók megújításáról szólt. De ebből kifolyólag nem törvényszerű, hogy változtatni kell. Ezt nehezményezem a legjobban.
És sajnos nem az oktatás okozza ezt az igénytelenséget (pedig az oktatással is van bőven...). Sokkal inkább az, hogy fásultak az emberek, és magamból kiindulva, mikor ilyen vagyok, jó csak "ölni az agyam". Szóval nem csinálni semmi észmunkát. És ezt látom: hazajön értelmiségi, tanárember édesanyám, és jól esett neki, hogy látta, hogy:
1. mennyire szánalmas emberek vannak
2. mikre képesek az emberek pénzért
És ezeken felül kikapcsolt, elszundikált ez alatt a fos alatt. Hála az égnek, mióta nincs, talált értelmesebb elfoglaltságot (sorozatozik).
Magyarán a fő problémát én abban látom, hogy nincs ambíció, az embereket kizsigerelik, nincs esélyük pl. a munkahelyen kikapcsolni a műszak közben, hanem rákényszerülnek arra, hogy csak itthon tegyék, és mint mondtam volt, ilyenkor jó ölni az agyat. Így meg nehéz egy új Magyarországot építeni.